A lemaradást bepótoljuk

Ideje az iskolákra koncentrálni

A rendszerváltás óta egymillióval kevesebb kereső van Magyarországon.

2015. október 12.

A rendszerváltás óta egymillióval kevesebb kereső van Magyarországon. Felnőttképzést, az iskolarendszer fejlesztését és a kis- és középvállalkozásokat segítő inkubátorprogramokat hiányol Kolosi Tamás, a TÁRKI elnöke, aki szerint a válságnak lassan vége, kezdődik a gazdasági fellendülés.

Az elmúlt hatvan évet a felsőoktatás forradalma jellemezte. A 40-es évek végén, Magyarországon egy-egy generációból közel 2% jutott el az érettségiig, és kezdett bele felsőfokú tanulmányokba. A 60-as, 70-es évekre ez 12-15%-ra emelkedett, majd a 90-es évektől jött a nagy ugrás és mostanra 40%-nál tartunk. Ez a változássor jól mutatja azt, hogy a társadalmi-foglalkoztatási szerkezet átalakulása nagyon erőteljesen hat a mobilitási folyamatokra.

Ez az óriási változás hogyan mutatkozik meg a munkaerőpiacon?

Nemrégiben jártam az Audi győri gyárában, ahol a tulajdonképpeni szakmunkásfunkciók többségét is mérnöki végzettségű emberekkel töltik be. De amíg ezek a nagyvállalatok a magyar exportban 75-80%-os részt tesznek ki, addig a foglalkoztatásban mindössze 15-20%-ban vannak jelen.

A foglalkoztatásban a belső piacnak, a kis- és középvállalkozásoknak, a szolgáltató szektornak sokkal nagyobb szerepe van. A modern társadalmakban a világon mindenütt ez az a szektor, amelyik a lakosság széles rétegeit képes fölszívni.

A válság hogyan hat a társadalmi átrendeződésre?

A gazdasági válság általában lelassítja a társadalmi rétegek közötti mobilitást, de négy-hat évnek radikális szerepe nincsen. Ahhoz ez túl rövid időszak. Gyakran történik az, hogy egy rövidebb időszaknak a lemaradása a következő időszakban viszonylag gyorsabban bepótlódik.

Magyarországon a 2000-es évek vége felé két válság is összetalálkozott: az amerikai ingatlanpiacról begyűrűző világgazdasági válság és a magyar kormányzat túlköltekezéséből adódó adósságválság. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a világ is és Magyarország is 2013–2014-re túl van ezen a válságon, elindul egy növekedési ciklus.

Ebből úgy tűnik, mintha többé-kevésbé állandó lenne a mobilitás mértéke. Talán azért mégiscsak volt számottevő változás az utóbbi időben, ami esetleg nem négy-öt éves távon jelentkezett.

A rendszerváltástól kezdődő időszak a nemzedékek közötti mobilitásban két újdonságot hozott. Az egyik, hogy létrejött egy jómódú menedzser-vállalkozó réteg. Izgalmas kérdés, hogy ez honnan alakult ki. Ez egy olyan mobilitási pálya volt, ami pozitív irányú elmozdulásokat tett lehetővé néhány tízezer, vagy legfeljebb néhány százezer ember életében. És volt egy másik nagyon fontos tényező, hogy a keresők száma Magyarországon a 90-es években 5 millióról lecsökkent 4 millióra, és megjelent egy tartósan létező, nyílt munkanélküli tömeg. Ez egy lefelé mutató mobilitást okozott, különösen a leszakadó státuszok esetében.

Ma már négymillióan élnek a KSH által számított létminimum alatt. Hogy állunk a nemzetközi mezőnyben?

A 90-es években volt egy nagy egyenlőtlenségnövekedés, a 90-es évek vége felé és utána inkább stagnálás volt a jellemző. Az utóbbi három-négy-öt évben valamelyest megint nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek Magyarországon, de az Európai Unió átlagánál még mindig kisebb az egyenlőtlenség. Ugyanakkor a szakképzetlen, leszakadó, lemorzsolódó rétegeknek az aránya most már hosszú idő óta lényegesen magasabb, mint az EU átlaga. Ebben sajnos nincs javulás, a válság még inkább rontott a helyzeten. A szakképzetlen leszakadó rétegek Magyarországon körülbelül 35-36%-ot tesznek ki. Ez iszonyatosan magas arány, különösen az európai uniós országok 20% körüli átlagához képest.

Az EU-csatlakozás óta ez nem javult?

Az utóbbi tíz esztendőben nemhogy csökkent volna, hanem valamelyest még nőtt is ennek a rétegnek az aránya. Ezzel párhuzamosan viszont a felső-középrétegnek és a középrétegnek az aránya tartósan 15-16%-kal kisebb, mint az Európai Unió átlaga. Én a magyar társadalomszerkezet alapproblémájának azt tartom, hogy kicsi a középrétegek aránya, a leszakadó rétegeké viszont nagyon magas.

Hol dől el, hogy ki az, aki leszakad, és ki az, aki felfelé kapaszkodik?

A magyar iskolarendszer – és az ehhez alkalmazkodó magyar munkaerőpiac is – nemzedékről nemzedékre egyharmadnyi szakképzetlen, leszakadó réteget termel újra folyamatosan. Ezeket a leszakadó rétegeket sem a skandináv országokban kialakult felnőttképzési-továbbképzési, szociális gondozási modellel nem támogatja a politika, sem pedig a dél-európai országokban, főleg Olaszországban, de részben Spanyolországban, Portugáliában is megfigyelhető, hagyományos családi kisvállalkozások lehetőségével nem biztosítja ezeknek a rétegeknek a kitörési lehetőséget.

Ha a beinduló gazdasági növekedés mellett jó oktatáspolitikával és társadalompolitikával – ha nem is rövid távon, de 20–25 éves távlatban – viszonylag jelentős nemzedékek közötti mobilitás tudna megindulni Magyarországon, a középrétegek növekedésével és a leszakadó szakképzetlen rétegek csökkenésével.

Ez egy hosszú távú stratégia, a most kezdődő gazdasági növekedés azért hozhatna gyorsabb megoldásokat. Mi kell ahhoz, hogy felülhessünk erre a hullámra?

Sokkal nagyobb energiákat kellene fordítani a felnőttképzésre, a felnőttkori továbbképzésre, és nagyon fontos lenne a kisvállalkozásoknak a jelenleginél sokkal erősebb támogatása, szorgalmazása. A kisvállalkozások kialakulását akadályozó tényezők helyett inkább az inkubátorfunkcióknak a fejlesztésére, a beindításuk segítésére kellene fordítani egyre nagyobb forrásokat.

Kolosi Tamás szociológus, a TÁRKI alapítója és elnöke, a társadalmi rétegződés és a társadalmi egyenlőtlenségének kutatásában nemzetközi szaktekintély. A rendszerváltáskor, 1989–90-ben Németh Miklós miniszterelnök, 1998 és 2002 között pedig Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadója volt.Tudományos munkássága mellett a Líra Könyv Zrt. elnöke.

Allianz - Gyermekmunka

A gyermekmunka arcai

Néhány országban a gyermekek jogait sárba tiporják, oktatás helyett a legrosszabb munkákra kényszerítik őket. Melyek ezek az országok?

Káli György