A biztosítási összeget szinte minden esetben vagyoncsoportonként (vagyonkategóriánként) kell meghatározni: például lakás, melléképület, háztartási ingóságok, értékőrző vagyontárgyak stb. A biztosítási összeget formailag minden esetben a szerződő határozza meg, a gyakorlatban azonban ehhez a biztosító segítséget nyújt. A legjellem­zőbb vagyoncsoportokra, mint ami­lyenek a különböző épületek, valamint a háztartási ingóságok, a biztosító az ingatlan hasznos alapterülete alapján javasol biztosítási összeget. Ilyenkor a javasolt biztosítási összeg meghatáro­zásához a biztosító egy átlagos egység­árat alkalmaz, ezért ügyeljen arra, hogy az ingatlan valós hasznos alapterüle­tével számoljon. Természetesen így is előfordulhat, hogy a javasolt biztosítási összeg Önnek nem felel meg, hiszen például az átlagosnál drágább, maga­sabb minőségű burkolatok, berende­zések jellemzik otthonát. A javasolt biztosítási összeget ezért lehetősége van módosítani.

Fontos, hogy a javasolt biztosítási összegtől lefelé csak bizonyos hatá­rokon belül térhet el, ezzel segíti a biztosító, hogy elkerülhesse az alul­biztosítottságot. Felfelé, magasabb biztosítási összegre szabadon módo­síthatja a javasolt értékeket, azonban az átlagnál jóval magasabb biztosítási összegek esetében a biztosító előírhat helyszíni szemlét, és az alapján dönt majd a kockázat vállalásáról.

Érdemes figyelni arra, hogy a biztosí­tani kívánt ingatlant, vagy ingóságot sose értékelje alul vagy felül. Mindig annak valós, újjáépítési, vagy – ingó­ságok esetében – beszerzési értékét adja meg, ezekhez viszonyítsa a java­solt biztosítási összegeket. A biztosító ugyanis kár esetén a reális értékek alapján állapítja meg a pótlás vagy helyreállítás értékét. Alulbiztosítás ese­tén kárt a biztosító csak olyan arány­ban téríti meg, ahogy a meghatározott biztosítási összeg a vagyontárgy új állapotban való felépítésének vagy beszerzésének költségeihez aránylik. Túlbiztosítottság esetén sem fizet a biz­tosító a károsultnak magasabb össze­get a vagyontárgy új állapotban való helyreállításának illetve beszerzésének költségénél.

A szerződési feltételek tartalmazzák a betörésvédelmi szintek, a vagyonvé­delmi fogalmak leírását, az értékőrző vagyontárgyak tárolási szabályait, valamint a káridőponti védettségtől függő szolgáltatási limitösszegeket.

Fontos, hogy biztosítási esemény bekö­vetkeztekor a biztosító mindig a káridő­ponti védettségi szintet vizsgálja, mivel attól függően állapítja meg szolgálta­tását a feltételekben meghatározott szabályok alapján.

Ingatlan vásárlásakor vagy felújításakor gyakran veszünk igénybe banki hitelt. A hitelt nyújtó intézet (zálogjogosult) ilyen esetben – a hitel folyósítás feltétele­ként – ragaszkodik lakásbiztosítás meg­létéhez, és az elvárt fedezet legtöbbször a finanszírozott ingatlant veszélyeztető tűz és elemi károkra terjed ki.

A zálogjogot a hitelt felvevő biztosított, azaz a zálogkötelezett jelentheti be a biztosítási szerződés megkötésekor (pl. lakás vásárlásakor), vagy utólag, a már megkötött otthonbiztosítási szer­ződésre vonatkozóan. Mindkét esetben zálogkötelezetti nyilatkozat szükséges, amely alapján a zálogjog rögzítésre kerül a biztosítási szerződésen és erről a biztosító igazolást állít ki.

Bejegyzett zálogjog módosításához vagy törléséhez a zálogjogosult hoz­zájáruló nyilatkozatára van szükség. A jelzáloggal rendelkező lakásbiztosí­tási szerződés megszűnéséről a bizto­sító tájékoztatja a biztosítási szerződés szerződőjét és a zálogjogosult hitelin­tézetet.

Egy lakásbiztosítási szerződésen több jelzálog is rögzíthető, a jelzálog rögzí­tésével egyidőben azonban a korábbi jelzálogjogosultakat a biztosító értesíti az új bejegyzésről.