A tavalyi év a természeti katasztrófák éve volt extrém hurrikánokkal és viharokkal Észak-Amerikában, pusztító áradásokkal Európában és Ázsiában, valamint aszállyal Afrikában és Dél-Amerikában. Az ezek nyomán keletkezett biztosítási károk – immár az ötödik egymást követő évben – meghaladták a 100 milliárd dollárt[1].
A klímaváltozás miatt egyre gyakoribb extrém időjárási események egyszerre jelentenek fenyegetést a családoknak és a vállalkozásoknak. A szélsőséges időjárási körülmények jelentette fenyegetés a harmadik helyen szerepel a legnagyobb üzleti kockázatok globális ranglistáján. Az Allianz szakértői világszerte nyomon követik a természeti katasztrófákat, és naprakészek azok hatásaival: az alábbiakban az elmúlt időszakban bekövetkezett természeti fenyegetések tanulságait szemlézzük.
Erősen koncentrált viharkárok
A klímaváltozás nem pusztán gyakoribb szélsőségeket, hanem nagyobb, egyszerre jelentkező kárintenzitást is hoz. Tökéletes példa erre az Allianz Hungária 2014 és 2025 közötti nyári lakásbiztosítási kárstatisztikája. Ez arról tanúskodik, hogy miközben a kárdarabszám mérséklődött ebben az időszakban, a kárkifizetések összege a másfélszeresére nőtt.
Hogy ma mennyivel koncentráltabban csap le a „nagy nyári vihar”, arra egészen friss emlékeket őrizhetünk 2025 júliusának példátlan, trópusi jellegű viharairól. A leginkább Szabolcs-Szatmár-Beregben, Budapesten és Hajdú-Biharban taroló égiháború nyomán júliusban több mint négyszer annyi kár esett, és 5,5-ször akkora kárkifizetés történt, mint a májusi, júniusi és augusztusi hónapokban együttvéve.
Pontosan a hasonló esetek miatt fontos, hogy a biztosítás „előre megépített biztonsági hálóként” működjön, amelyet a háztartások és a közösségek tudatos megelőzéssel, felkészüléssel egészíthetnek ki.
Közvetett károkat okozó viharok
A klímaváltozás a hurrikánok viselkedését is átalakítja: egyes térségekben lassabban vonulnak, intenzívebb csapadékkal járnak, és maximális erősségük szélességi öve fokozatosan a pólusok felé tolódik – ezek a történeti adatokra épülő modellek átgondolására késztetik a szakértőket. A biztosítók tapasztalatai azt támasztják alá, hogy egyre gyakoribbak az áttételes veszteségek: ilyenkor például egy vállalat esetében nem a közvetlen fizikai kár okoz üzletmenet-kiesést, hanem az ellátási láncban mutatkozó nehézségek, kikötői lezárások, áramkimaradások, esetleg az újraindítási késedelmek. Ebből adódóan a biztosítási védelem és a kockázatkezelés fókuszában egyre nagyobb helyet követel magának az összekapcsolt infrastruktúrák sérülékenységének kezelése, ami újfajta gondolkodásmódot kíván meg a biztosítóktól ugyanúgy, mint a biztosítottaktól.
