Pengeéhség

Hogyan érintett téged a paralimpia halasztása? Mi volt az első gondolatod, amikor biztossá vált, hogy 2020-ban nem lesz paralimpia?

Osváth Richárd Természetesen nagyon rosszul, hogy nem lesz idén paralimpia és néhány napig kedvetlen voltam, de persze elfogadtam és tudtam, hogy most az emberek egészsége a legfontosabb.  

Elmesélnéd a gondolatmeneted, ami alapján újrastruktúráltad a motivációdat?

Osváth Richárd Két hét kellett, ahhoz, hogy lezárjam magamban azt, hogy nem lesz paralimpia. Ezután már próbáltam minden reggel úgy felkelni, hogy az otthoni körülményekhez igazodva edzek. Így éreztem a folytonosságot és azt, hogy az élet nem állt meg, hanem készülnöm kell tovább.

A mindennapjaidat sportolóként mennyire állította a feje tetejére?

Osváth Richárd A napi rutin az nem volt meg és ez rossz volt, valamint az is, hogy nem tudtam mikor és hol lesz versenyünk legközelebb. Ilyen még soha nem volt az életemben, eddig minden nap megvolt, hogy hova és mikorra kell edzésre mennem, és ez egycsapásra megszűnt. Talán ez a bizonytalanság volt nehezebben elviselhető. 

Mi segített rendezni ezt a helyzetet?

Osváth Richárd Próbáltam ebben a helyzetben is meglátni a jót. Számomra az volt a leginkább felemelő, hogy a gyerekeimmel és a feleségemmel lehettem sokat, és ez rengeteget segített. 

Számodra mi volt a járványhelyzet legnagyobb tanulsága?

Osváth Richárd Az, hogy a személyes találkozók felbecsülhetetlenek, és élveznünk kell minden pillanatot, amit a szeretteinkkel tölthetünk! 

A tudatosság és a tervezés számodra is alapvetés. Mennyire volt nehéz ebből a szemszögből átformálni a gondolkodásmódodat a kialakult helyzet miatt? Egyáltalán szükség volt bármiféle „transzofmrációra?”

Osváth Richárd Szeretem megtervezni a dolgokat. Úgy terveztük a feleségemmel a gyermekvállalást, hogy július végén szül, én augusztus középén elmegyek a paralimpiára és miután hazajövök csak rájuk tudok koncentrálni. Így csak a sorrend cserélődött fel, születés, család és jövőre paralimpia, ennyit változtattam.

Az egyéves halasztás kívülállóként – bár érthető – nagyon soknak tűnik. Sportolói szemmel mit jelent az, hogy egy évvel később lesznek a játékok Tokióban?

Osváth Richárd Sajnos az idő már nem nekem dolgozik, jövőre 36 éves leszek és ebben a korban már nem lehet annyira nagyot fejlődni, mint egy huszonévesnek. Viszont a rutin mellettem áll, így ez nagy előny lehet Tokióban.

Sportolóktól, főleg egyéni sportágak szereplőitől, közülük különösképpen a vívóktól sokszor halljuk, hogy rengeteget számít „a pillanatnyi forma” hogy kinek milyen napja van a verseny idejében. Egyetértesz ezzel? Ha igen, hogy lehet felkészülni az ilyen helyzetre?

Osváth Richárd Ez így van, a verseny reggelén már érzi az ember, hogy ez jó nap lesz vagy sem. Sokszor emlegetik a vívók a "pengeéhséget", ami azt jelentheti, hogy alig várod a versenyzést, azt hogy küzdj egy jót aznap. Erre tudunk készülni a mesterekkel, úgy hogy az edzések intenzitását a különböző ciklusokhoz igazítjuk, ezzel is kialakítva ezt az érzetet. 

Hogy látod a parasportok és a parasportolók itthoni helyzetét?

Osváth Richárd Én 2011-ben kapcsolódtam be a parasportba, és azóta folyamatosan fejlődik, egyre több fogyatékkal élő kezd el sportolni, de ez még mindig kevés véleményem szerint. Pozitívum az, hogy a médiában sokkal többször jelennek meg parasportolók, ami nagyon jó hatással van a parasport népszerűségére.

El vagyunk maradva megítélésben, inkluzivitásban, szupportivitásban (vagy bármi meg nem említettben) más országoktól? Vannak ilyen irányú tapasztalataid?

Osváth Richárd Talán még nem tartunk ott, ahol a nyugati országok, ahol nyitottabban állnak a fogyatékkal elő emberekhez és az akadálymentes közlekedésre jobban odafigyelnek, de látszanak itthon a törekvések, és ez már pozitív dolog.

Ha tanácsolhatnál bármit a jövő vívóinak, mi lenne az?

Osváth Richárd Szeressék és élvezzék a vívást, legyenek kitartóak, és az álmaikat ne adják fel!