A napindításhoz még röviden visszatérve, eszembe jut egy történet, amit még pszichológusi karrierem elején mesélt el nekem egy csoportfoglalkozáson az egyik résztvevő. Egy tanmeséről van szó, ősi indián, kínai vagy tibeti szerzetes lehetett a történet főhőse, akit megkérdeznek a tanítványai:
- Mondd, mester, hogy lehet, hogy neked mindig jó kedved van?
- Hát, kedveseim, én minden reggel odaállok a tükör elé, belenézek, és megkérdezem magamat, mit is szeretnék, milyen napom legyen ma. És eddig még mindig azt választottam, hogy jó kedvű szeretnék lenni.
A történet párhuzamba állítható Ajna világlátásával, amit a helyzetek átkeretezésének lehetőségéről fogalmazott meg. Bár ő nem ezeket a hivatalos, pszichológiai szakszavakat használta, a lényeg mégis pontosan erről szólt. Egy sportoló élete nem csak a látványos sikerekről szól, hanem a kudarcokról is, ahogyan azt mi is mind megtapasztaljuk az életünkben. Az, hogy ezeket, hogyan kezeljük, már egyáltalán nem mindegy. Ha egy sportoló a kudarcok hatására feladná a próbálkozást, akkor sosem kerülne a profik szűk körébe. A kudarc tehát - ahogy Ajna is megfogalmazza - tanulási lehetőség, a fejlődés egy útja.