Ekler Luca: Tervezd meg a célhoz vezető utat

Hogyan határozzuk meg célkitűzéseinket? Hogyan készüljünk fel a kihívásokra? Hogyan maradjunk kiegyensúlyozottak, miközben igyekszünk maximumot nyújtani az élet minden területén? A munkánk, a magánéletünk és a hobbink egyaránt megkövetelik tőlünk, hogy erősek legyünk, bármilyen kihívással találjuk szemben magunkat. A sport világában is bebizonyosodott az a tény, hogy a mentális jólét kulcsfontosságú sikertényező. Az Olimpiai és Paralimpiai Mozgalmak világméretű biztosítási partnereként hiszünk a sport erejében, ezért megkértük Dr. Menczel Zsuzsa tanácsadó szakpszichológust, hogy beszélgessen márkanagyköveteinkkel a mentális egészségről. Az alábbiakban az ő beszámolója olvasható.

Ekler Luca paralimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok, világcsúcstartó atléta volt második beszélgetőpartnerem. Luca 11 éves korában stroke-ot kapott. Korábbi sportját, a teniszt ez után nem tudta folytatni, de hosszas gyógytorna és fizioterápia segítségével felépült a betegségből. Ennek maradványtünete ma már csak bal kezén látszik. Ami ezt követően történt vele, azt a pszichológiában poszttraumatikus növekedésként szoktuk aposztrofálni. Ez azt jelenti, hogy egy tragikus esemény feldolgozását követően a személyiség pozitív irányú fejlődésen megy keresztül. Luca nem csak személyiségében, de a sportban is óriási változást ért el, olyannyira, hogy olimpikonként az ép sportolókkal is felveszi a versenyt. A beszélgetés közben nyugalom és kiegyensúlyozottság áradt lényéből. Elsősorban a határok meghúzása és a céltudatosság kapott hangsúlyt.

A fiatal atléta az elmúlt évek során megtanulta, hogyan ismerje fel a különbséget a fontos és kevésbé fontos tevékenységek, kapcsolatok között. Mivel az élsport mellett egyetemista is, és szeretne mindenhol maximálisan teljesíteni, meg kellett húznia a határokat, pontosan tudnia kell, mi segíti céljai elérésében. Azt, hogy melyek az időrabló tevékenységek, illetve melyek azok az emberi kapcsolatok, melyeket hasznosabb elengednie, többek között pszichológus segítségével ismerte fel. Embereket leépíteni, meghívásokra, szereplésekre nemet mondani nehéz volt számára, hiszen ezek a feladatok ismertségének, sportolói szerepének is részét képezik. Természetesen ezeknek is lehet helye, de hogy mikor, azt ma már pontosan beosztja. Érzékelte, hogy ezek a meghívások sokszor jobban lefárasztják, mint maga a mozgás. Ezzel szemben, amikor lemegy edzésre, akkor megváltozik a tudatállapota, mintha a külvilág megszűnne, arra a pár órára csak ő létezik és a pálya.

Úgy gondolom, amit Luca is tapasztalt, és talán sokan közülünk is, hogy a mozgás segítségével egy időre ki lehet kapcsolni a hétköznapok problémáiból. Ebben segít, ha minél inkább a testünkre fókuszálunk, a tevékenységre, a körülöttünk lévő környezetre. Megélni a pillanatot, ahelyett, hogy a múlton merengenénk, vagy a jövőn szoronganánk, felszabadítja jelenünket. Akit mélyebben érdekel a téma, a mindfulness módszerben érdemes elmélyülnie.

Sosem halogatja a tennivalóit, például a beadandó dolgozatokat. Tudja, hogy ha ezeket a vizsgaidőszakra hagyja, az fölösleges stresszor lenne az életében, mivel ez a felkészülési idő fontos szakaszával esik egybe, márpedig ez utóbbit semmiképpen sem akarja elhanyagolni. Számomra Luca kitartása, céltudatossága egészen különleges volt. Úgy érzem, sokat tanulhatunk tőle mindannyian. Elmondta, számára is fontos, hogy az ő példáján keresztül más is használható technikákat tanulhasson, melyek segítenek megküzdeni a mindennapos nyomással, legyen szó akár munkahelyi nehézségekről, párkapcsolatokról, az „életben bárhol”, ahogy ő fogalmazott.

A fókuszált tudatosság mellett azt is felismerte az évek alatt, hogy felkészülési időben alárendelhet minden mást a céljainak, de ez nem mindig kifizetődő. Az idejébe elkezdte betervezni az önmagára fordított figyelmet, aminek a passzív pihenés, mentális feltöltődés is része. Próbáljuk meg mi is, bármennyire is nehéz, elővenni a naptárunkat és ne csak a végtelen feladatot, tennivalókat, és ilyen-olyan programokat beleírni, hanem dedikált énidőt beépíteni. Amit aztán be is tartunk! Ez a pihenés azért is fontos, hogy elkerüljük a kiégést, amit a túl kemény, de változatosságot sokszor nélkülöző feladatvégzés okozhat.