Az, hogy lassan fél évszázada léteznek a funkciók, amelyeket a modern okosotthonok is ellátnak, nem azt jelenti, hogy nincs új a nap alatt. Míg a késő hatvanas, kora hetvenes években az újdonság a ház említett rendszereinek automatizálása volt, a közelmúlt nagy durranása, hogy az eszközök csatlakoztak az internetre, ezen keresztül pedig más hálózatokra, a következő, a jelenünkben is zajló lépcsőfok pedig, hogy ezek az eszközök hálózatba kötve már képesek egymással kommunikálni és együtt működni, mégpedig a Dolgok Internetén (Internet of Things), az IoT-n keresztül. Míg közel fél évszázada a kézi vezérlés hangsúlyos szerepet kapott, a századforduló után már nagy újításnak számított, hogy mindent távolról is irányíthatunk, a legújabb szenzáció pedig az, hogy a rendszerek képesek igazodni egymáshoz, illetve szenzoraikon keresztül a külső körülmények változásához. Az egyik legegyszerűbb és legkézenfekvőbb példa a klíma szabályozása, amely bizonyos előre megadott feltételek mentén a számunkra kényelmes hőmérsékletet állítja be az otthonunkban, és ugyanezt az érzést biztosítja, ha megváltoznak az időjárási körülmények. Az elméleti és gyakorlati lehetősége pedig már annak is megvan, hogy ha egy okosotthon-rendszer bárhol például a vízvezeték nyomásának megváltozását érzékeli, azonnal figyelmeztetést küldjön nekünk, mi pedig könnyedén reagálhatunk, vagy hívhatunk szerelőt jóval azelőtt, hogy meglátnánk a csőtörést tévedhetetlenül jelző vízfoltot a falon.