A biztonságnak megannyi árnyalata van – interjú Makai Gáborral, a Jótékony Vitorlázóval

A biztonságnak megannyi árnyalat létezik: egyéni és társadalmi szinten is, legyen szó vezetésről, vitorlázásról vagy akár a helyes gondolkodásról.

Gáborral tavaly ősszel találkoztunk először egy forgatáson. A Balatonon akkortájt kis túlzással sarkvidéki szelek fújtak – sem a stáb, sem pedig a kamerák nem úszták meg szárazon. Amit Gábor csinált, egyszerre tűnt veszélyesnek, és valahogy mégis biztonságosnak – talán mert pontosan tudta, hogy mit csinál.

Hamar kiderült, hogy nem a veszélyek forrását keresi, és még csak nem is öncélúan vitorlázik; ennél jóval összetettebb céljai vannak. “Szenvedélyesen vitorlázom, és ezt szeretném megosztani másokkal is. Nem csak pénzt adományozni szeretnék, hanem élményt, elhivatottságot és célokat adni azok számára, akiknek más dolgokkal kell megküzdeniük. Legfőbb célom, hogy a szóló vitorlázást népszerűsítve, a Bátor Tábor táborozóinak segítve tudjak versenyezni.” A Bátor Táborral való együttműködés mellett közismert emberek vitorláztartásával hívja fel a figyelmet a társadalmi felelősségvállalásra.

Gábor, mivel foglalkozol pontosan? Mit csinálsz amikor nem vitorlázol?

Ha a gyerekemet kérdeznétek, azt mondaná, apa vitorlázik, egyébként ha éppen mégsem, akkor a hétköznapokban egy tanácsadó céget vezetek. Szerteágazó tevékenységet végzünk, de ha választanom kellene, akkor a minőség és információbiztonsági irányítási rendszerek kialakítása és bevezetése, valamint a szolgáltatási folyamatok optimalizálása lennének azok a területek, melyek a legnagyobb örömet okozzák.

Honnan ered a vitorlázás iránti vonzalmad?

Balatoni gyerek vagyok, a tó mellett, de leginkább benne nőttem fel. Szüleimnek a déli, míg nagyszüleimnek az északi parton volt nyaralója, így igazán szerencsésnek mondhatom magam. Leginkább azért, mert jellemzően ott is éltünk, tavasztól őszig mindenképpen, és kihasználhattuk mindazt a csodát, amit a tó kínálni tudott, a fürdéstől, a horgászaton át egészen a szörfözésig. Érdekes módon a vitorlázás, mivel gyerekként túl lassúnak tűnt a szörf mellett, csak jóval később 2003 magasságában talált meg, de lassan annak is húsz éve. Eleinte jellemzően csapatban vitorláztam, bár hamar kiderült, nem lehet, és nem is érdemes átlépni az egyszemélyes osztályokat.

Mi pontosan a Szóló Balatonkerülő Nagydíj, és mik a terveid az idei évre?

A Szóló Balatonkerülő Nagydíjat Fa Nándor hívta életre, hogy lehetőséget teremtsen a hazai vitorlázó társadalom részére, ha őszinte akarok lenni, akkor egy viszonylag szűk szegmensének, az óceáni szólóversenyek mintájára történő megmérettetésre. A feladat “egyszerű”: meg kell kerülni a tavat, a versenyrendezők által előre meghatározott leghosszabb útvonalon, egyedül, külső segítség igénybevétele nélkül. Az eredmény tekintetében minden évben más és más elvárást fogalmaztam meg magammal szemben, mert magán a versenyen kívül szerencsére itt is szerteágazó a tevékenység, amit a hajóval szezon közben és a verseny ideje alatt végzünk, nem mintha maga a felkészülés és a versenyzés nem lenne elegendő feladat, és ebben az évben tudtam először azt megfogalmazni, hogy nyerni szeretnék, ez az idei célom.

Mit takar a "Jótékony Vitorlázó" titulus? Hogyan kezdődött a történeted a Bátor Táborral?

Három évvel ezelőtt gyakorlatilag a Bátor Tábor adta meg a kezdőlökést, igazából miattuk állt össze ez a történet. Egy kedves barátom egyik közösségi médiában megjelent írása fogott meg, ő triatlonozni kezdett, az első versenyét a Bátor Tábornak ajánlotta, és ezáltal, ha őt támogattam, igazából a Bátor Tábornak és a kis táborozóinak segítettem. A többi jött magától. Gyakorlatilag nekem a társadalmi felelősségvállalás egy ilyen formája, már a verseny része, összetartoznak. A Jótékony Vitorlázó kifejezés csak megmaradt, mert valahogy plasztikussá akartuk tenni, hogy mit szeretnénk, és ennél akárhogy kerestük nem találtunk jobbat, és bár én még mindig nem vagyok tőle lenyűgözve, kezdek megbarátkozni vele. Az elmúlt három évben közel három és fél millió forintot gyűjtöttünk a versenyek során a tábor számára, ahol súlyos és krónikus betegséggel (többek között daganatos megbetegedéssel) küzdő gyermekeket táboroztatnak, és ezen keresztül gyógyítanak, élményterápiás táborok keretében.

Vitorlázóként gyakran találod magad komfortzónán túli, kihívásokkal teli, olykor talán veszély-közeli helyzetekben. Mit jelent számodra a biztonság?

Biztonságban akkor érzem magam és azokat, akik velem vannak, ha tisztában vagyok vele, hogy amit csinálok, arra képes vagyok. A tudás ad biztonságérzetet arra az esetre is, ha váratlan bármi történik jó eséllyel képes lennék megoldani azokat a helyzeteket is. Ha a vitorlázásra és a jótékonykodáson keresztül megismert Bátor Táboros gyerekekre gondolok, és ebben a közegben kellene a biztonságot értelmezni, akkor túlzás nélkül állíthatom, ezen a versenyen gyakorlatilag végig komfortzónán kívül vannak a versenyzők. Én igazából rajongok azokért a pillanatokért, de ami másnak már régen félelmetes lehet, és messze nem biztonságos, nálunk közel üzemszerű esemény, amiből minden versenyen van újabb és újabb verzió, amit átélhetünk és megoldhatunk. Nekem pont a biztonság-bizonytalanság kettős érzése adja a párhuzamot a jótékonyság és a versenyzés között, hiszen a versenyek során számtalanszor találkozunk olyan helyzettel, amit egyszer már megoldottunk, és mégis újra meg kell oldani. Olyan helyzetek kerülnek elő újra, amilyenekre már nem számítottunk, mert már úgy nézett ki, minden rendben, aztán kiderül, hogy mégsem. Ugyanúgy, ahogy azok a gyerekek, akik a kórházban töltik a mindennapjaikat. Ahogy mi, úgy ők is egyetlen dolgot tehetnek, menniük kell tovább, nincs olyan kártya a pakliban, hogy kiszállok vagy feladom. Ha mi ebben akárcsak egy kicsit is segíthetünk azzal, hogy felhívjuk a figyelmet erre a csodálatos helyre, és ezen kívül még anyagi támogatást is tudunk a versenyzésemen keresztül biztosítani, elértem az igazi célom. Őszintén.

Ha tágabb értelemben gondolunk a biztonságra, mik azok az esszenciális biztonsági pontok amiket biztosítani szeretnél akár a saját gyermeked vagy a Bátor Tábor srácai számára?

Számomra, ha elvonatkoztatunk és tágabb értelemben nézzük, akkor a legfontosabb biztonsági pontot egyértelműen a saját gondolataim jelentik. Egyrészt a versenyek, másrészt az életem eseményei alapján egészen biztos vagyok abban, hogy a gondolat ereje csodákra képes. A megfelelő gondolkodás hihetetlen fókuszálttá képes tenni a cselekedeteinket. Egy szólóverseny során, mely akár 30 órát is tarthat megállás nélkül, mivel minden döntést, mozdulatot egyedül kell megoldani, végezni, a verseny végére könnyen kimerülté válhatunk, ezért különösen fontos a technikai és a fizikai erőnlét mellett a megfelelő mentális felkészültség. Ha lehetőségem lenne segíteni abban a saját gyerekemnek vagy a Bátor Tábor kis krapekjainak, hogy megtalálják a helyes gondolatokat, és ezen keresztül töretlenül bízzanak saját magukban és a kitűzött cél elérésében, azt hiszem ennek örülnék a legjobban. Ha őszinte akarok lenni, még én is keresem és tanulom ennek a módját.

Mesélsz kicsit a távlati céljaidról, legyen szó a vitorlázás népszerűsítéséről vagy a társadalmi felelősségvállalásról?

Ha már egy ilyen hajó szerencsés és felelős társa lehetek, úgy éreztem ebből amennyit csak tudok szeretnék megmutatni másoknak, továbbá szeretném folytatni az elkövetkezendő időben a jótékonysági vonalat is. Hogy a társadalmi felelősségvállalás ne csak egy üres frázis legyen, próbáltunk tartalmat is megfogalmazni a célok mellé, így például Bátor Tábor népszerűsítésén és anyagi támogatásán túl, lehetőséget szeretnénk biztosítani utánpótláskorú versenyzőknek, hogy megismerhessenek egy komplex versenyhajót, annak a kezelését, a csapatkommunikáció fontosságát vagy, hogy megismerhessék azokat a jelentkező erőhatásokat, melyekkel ők más körülmények között nem nagyon találkozhatnának. Szeretnék nekik, velük közösséget építeni.

Sokat ingázol Budapest és a Balaton különböző pontjai között: mi adja meg a biztonságérzeted az autóutak során?

Nem okoz gondot a vezetés, imádok vezetni, és sajnos vannak időszakok, amikor annyit kell vezetnem, mint egy kezdő kamionosnak, de ha választanom kellene egy igazán értékes autó és egy hajó között nem sokat gondolkozom a kérdésen, és az utóbbit választom. Ugyanakkor vezetés közben természetesen kiemelten fontos, hogy biztonságban érezzem magam és az autóban ülőket is biztonságban tudjam. Első sorban a gumiválasztásban nem szoktam kompromisszumot kötni, és ha lehetőségem van, akkor olyan autót választok, amelyben vezetéstámogató rendszerek vannak, mert azt gondolom csak egyszer segítsenek, már megérte a felárat. Ha mindezek mellé megfelelő biztosítási védelem is párosul, akkor probléma esetén könnyebb orvosolni a saját vagy éppen más hibáját is.

Mi az amit vitorlázóként el szeretnél érni? Van olyan verseny, vagy táv amit célod teljesíteni?

Furcsa lehet, hogy első körben nem a vitorlázás lesz, amit említek, de leginkább az foglalkoztat, hogyan tudok a következő években magam mellé állítani további vitorlázókat, és közös erővel újabb és újabb jótékonysági projekteket szeretnék teljesíteni, de ez az év és a következő még a Bátor Táboré, kérdés nélkül. Titkon bízom benne, hogy már idén csatlakoznak hozzám a társak közül.

Ha szűken a vitorlázásra koncentráltan kellene válaszolnom, akkor őszintén szólva sokáig nem érdekelt az óceáni versenyzés, és bár reálisan nézve nem gondolom, hogy fel lehet építeni egy földkerülő szóló projektet (olyat, mint a Vendée Globe), de szerencsére más távok is léteznek, és ettől nem zárkózom el, ha lehetőséget látok rá. A csapatban versenyzés is ugyanennyire fontos az életemben, nagyon jó lenne a hazai vizeken kívül külföldön is vitorlázni nemzetközi mezőnyben, és 2023-ban a tervek szerint Balatonfüred ad otthont a hajóosztályunk Európa-bajnokságának, ezen mindenképpen a mezőny első harmadában szeretnénk vitorlázni. Ha az igazi célomat kellene megfogalmazni, vagy inkább vágyamat, az az lenne, hogy a gyermekemmel teljesítsek egyszer egy páros Balatonkerülő versenyt, de csak akkor, ha ehhez neki is kedve van.