Már-már közhelynek számít, hogy a fejlett világ kedvezőtlen demográfiai folyamatai, azaz az idősödő népesség egyre nagyobb nyomás alá helyezi a társadalombiztosítási rendszereket. Ez pedig még erőteljesebben irányítja rá a reflektorfényt az öngondoskodásra. Az időskori jólétet ráadásul számos egyéb tényező és trend is veszélyezteti. Az Idősek Világnapjára készülve ezeket vizsgálta meg közelebbről az Allianz.
Szendvicsgeneráció és szürke válás
Az egyik komoly rizikófaktor az úgynevezett „szendvicsgeneráció” sajátos élethelyzetének következménye: ebbe a kategóriába azok tartoznak, akik kénytelenek egyszerre gondoskodni a saját gyerekeikről és a szüleikről. Ez leginkább a Millenial és az X generáció tagjait érinti, akik számára a legfőbb gondot nemcsak az jelenti, hogy az Allianz felmérése[1] szerint ez a kettős feladat gyakorlatilag teljes munkaidős és fizetetlen munkát ad számukra, hanem az is, hogy az érintettek 60 százalékát saját bevallásuk szerint ez a helyzet arra kényszeríti, hogy visszavegyenek nyugdíjcélú megtakarításaikból vagy teljesen leállítsák azokat.
Hasonló fenyegetést hordoz magában a válás, különösen a manapság egyre gyakoribbá váló úgynevezett „szürke válás” is, amikor a házastársak 50 év felett döntenek úgy, hogy külön folytatják az életüket. A válás ugyanis a házaspárok több mint felénél[2] jár együtt a korábban gondosan felépített nyugdíjcélok felborulásával. Márpedig a nyugdíjkorhatárhoz közeledve egyre nehezebb átprogramozni az addigi megtakarítási sémákat, miközben a népesség elöregedésének egyik „eredménye”, hogy az időskori szegénység egyéni szinten is egyre kevésbé kezelhető problémává válik.