Az apák szerepéről szóló közbeszéd az elmúlt évtizedekben látványosan megváltozott – és ez immár nem csupán érzet, hanem mérhető valóság. Egy nemzetközi kutatás adatai szerint az apák gyerekeikkel töltött ideje az elmúlt fél évszázadban közel megnégyszereződött: az 1965-ös napi 16 percről mára közel 59 percre nőtt. A Lausanne-i és Genfi Egyetem kutatói pedig pár éve kimutatták, hogy az apa jelenléte – annak minősége és rendszeressége egyaránt – közvetlen hatással van a gyerekek érzelmi biztonságérzetének kialakulására. Amit a tudomány érzelmi szabályozásnak nevez, azt a hétköznapi ember egyszerűbben fogalmazza meg: hogy van valaki, akire lehet számítani.
Az Allianz most arra volt kíváncsi, hogy ez a globális folyamat hogyan csapódik le a magyar társadalomban, és hogy az apaképről vallott nézeteink mennyire függenek attól, hogy melyik generációhoz tartozunk. Az eredmények egy markáns törésvonalat rajzolnak ki: ugyanarról a szerepről gyökeresen mást gondol az, aki hatvan felett van, és az, aki negyven alatt.
Az apaszerep, ahogy ma látjuk
Az Allianz által készített reprezentatív felmérés szerint[1] a fiatalabb korosztályok az apai szerepet ma már az érzelmi jelenlétre és a példamutatásra alapozzák, az idősebb generációk szemében azonban ez a szerep nagyrészt még ma is inkább az anyagi biztonság megteremtéséről szól. De a magyarok többsége szerint az apák egyre inkább az anyákhoz hasonló szerepet töltenek be: minden negyedik válaszadó szerint aktívabban vesznek részt például a gyereknevelésben, és minden ötödik válaszadó gondolta úgy, hogy ebben egyre inkább egyenrangúak az édesanyákkal, és érzelmileg is jelen vannak a családban. Azt, hogy az apák szerepe egyáltalán nem változott, a 60 év felettiek 30 százaléka gondolja – a 40 év alattiak körében ugyanezt csupán 7 százalék vallja. Vagyis a fiatalok 93 százaléka szerint a változás valós és érzékelhető.
A válaszok alapján az édesapák legfontosabb szerepeként a jelenlétükkel megteremtett biztonságérzet (31%), a példamutatás és irányadás (29%), valamint a nehéz helyzetekben biztosított stabilitás (28%) emelkedik ki. Ezek együtt egy cselekvő, de érzelmileg is jelen lévő apaképet rajzolnak ki, amely messze túlmutat a hagyományos „kenyérkereső” szerepen.
Ami megmarad: emlékek és tanítások
Generációtól függetlenül minden harmadik embernek az édesapjához kötődő legkedvesebb emléke az, hogy segített egy nehéz helyzetben, és legalább ennyire fontosak a tőlük kapott tanácsok is. A kutatásból kiderült az is, hogy ugyan a megnyugtató ölelés és a gondoskodás inkább az anyákhoz kötődik, a közös nevetés, a tanítás és a nehéz helyzetekben nyújtott segítség az apák öröksége. Az apák jelenléte ugyan ma más formát ölt, mint egy generációval ezelőtt – de a nyoma ugyanolyan mélynek bizonyul.
A biztonság közös felelősség
A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a családokban egyre nagyobb szerepet kap az érzelmi biztonság, amelynek megteremtésében ma már az apák és az anyák egyaránt aktívan részt vesznek. Ez a közös jelenlét erősebb stabilitást teremt, mint valaha.
Ugyanakkor ez a fajta biztonság nem független az anyagi háttértől: a folyamatos aggodalom és a kiszámíthatatlanság könnyen aláássa a mindennapi biztonságérzetet. „A kutatásból számunkra az látszik, hogy a családok működésében az érzelmi és az anyagi háttér szorosan összefügg. Miközben egyre nagyobb értéket jelent a kiszámítható, támogató közeg, ehhez elengedhetetlen egy stabil anyagi háttér is. Biztosítóként abban segítünk, hogy a váratlan helyzetek ne jelentsenek állandó bizonytalanságot, így a családok jobban tudnak arra koncentrálni, ami igazán számít: egymásra” – mondta Gyurica Ildikó, az Allianz Hungária Zrt. szenior kommunikációs menedzsere.