A városok a mostani világjárvány megjelenése előtt is hatalmas kihívásokkal néztek szembe, elég, ha csak az ENSZ népesedési statisztikáira gondolunk, illetve arra, hogy azok milyen terhet róttak a városok infrastruktúrájára. A járványhelyzet még hangsúlyosabbá tette azokat a megoldandó problémákat, amelyekkel a jövő városai szembesülnek. Hogyan alakultak át az alapvető városi funkciók a világjárványnak köszönhetően? Milyen intézkedések maradhatnak velünk hosszabb távon?

A jövő városában az alapvető városi funkciók – emberek közötti áru- és információcsere, találkozási tér – közül egyre több költözik át a digitális térbe. Amit tudunk, azt már ma is igyekszünk online intézni. Várhatóan nagyobb szerephez jutnak a közlekedésünkben az aktív megoldások és a mikromobilitás. Itt azokra az erőforrás- és szolgáltatófüggetlen közlekedési módokra gondoljunk, mint a gyaloglás, a kerékpározás vagy a rollerezés. Rugalmasabbá válik a home office használata, ami hatással lesz az ingázó forgalomra. Tartósan változhatnak a közösségi helyekre, azok vizesblokkjaira vonatkozó előírások, hiszen a zsúfoltság elkerülése fontos szemponttá vált a belterekben. A közterületek, közforgalmú helyek könnyű fertőtlenítése is elvárás lesz, így ehhez alkalmazkodó burkolatok, bútorok, felületek elterjedésére számíthatunk. Az ember azonban társas lény, így biztosan nem tudunk tartós izolációban élni, ezért az is várható, hogy a természetes, emberi közelségen alapuló társas interakciók is visszatérnek.

A pandémia kapcsán is egyre többet emlegetjük az okosvárosok fogalmát, ahol a technológia és a lakosság különböző városi folyamatokba történő bevonása, valamint a fenntarthatóság is mind nagyobb szerephez jutnak. Egyáltalán, mit nevezünk okosvárosnak?

Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, akkor okosváros az, amely a természeti és épített környezetét, digitális infrastruktúráját, valamint a települési szolgáltatások minőségét és gazdasági hatékonyságát korszerű és innovatív információtechnológiák alkalmazásával, fenntartható módon, a lakosság aktív bevonásával fejleszti.

Hol tartunk most az okosvárosok kialakulásának folyamatában? A világjárvány gyorsította az okosváros-projektek megszaporodását?

Nehéz megmondani, mivel komoly gazdasági megtorpanás volt mindenütt a járvány hatására, és az infrastruktúra-fejlesztési projektek megfelelő és folyamatos finanszírozást igényelnek. Ugyanakkor sosem volt még nagyobb igény bizonyos ágazatok robotizációjának felgyorsítására, a digitalizáció és az online platformok szélesebb körű kiterjesztésére az oktatás és az egészségügy területén, vagy az érintésmentes technológiák bevezetésére. A járványhelyzetben hirtelen és drasztikus lépések történtek, most pedig még a tapasztalatok feldolgozása folyik. Az említett digitális megoldások szisztematikus, átfogó bevezetése valószínűleg tervezettebb formában zajlik majd a jövőben. A lényeg, hogy amit hatékonyabban végezhetünk digitális folyamatok beépítésével, ott meg is lépjük ezeket a változtatásokat. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk, a járványhelyzet valóban gyorsított bizonyos folyamatokon.

Ha már okosvárosok, Magyarországon mikorra várhatjuk az okosvárosok megjelenését?

Sok területen, különösen az állami adminisztrációban komoly előrelépések történtek az elmúlt 5-8 évben, bizonyos megoldások már jelen vannak mindennapjainkban. A digitális ügyintézés lehetősége tekintetében jól állunk, ezen lehetőségek kihasználtsága viszont egyelőre még egy másik kérdés. Ugyanakkor nagyon sok magyar város, ha nem is tudatosan pozícionálja magát okos városnak, valójában egyre több folyamatot „okosít”, digitalizál, ezek egyre elfogadottabbak a lakosság körében, emellett a környezeti fenntarthatóság is fontos szempont a helyi döntéshozatalban.

Megoldást, vagy inkább további kihívásokat jelent az okosváros egy, a mostanihoz hasonló krízishelyzetben? 

Inkább lehetőséget. Az ilyen helyzetek kikényszerítik és gyorsítják a már létező megoldások, vagy éppen bevezetett megoldások elterjedését. Ez persze kihívásokat is jelent -– a vírussal együtt nem lett mindenki digitális értelemben egyenlő állampolgár a világon, nincs mindenhol meg az eszközrendszer, vagy éppen a tudás, a digitális esélyegyenlőség terén van még mit tenni – de talán az ilyen helyzetek segítenek priorizálni a projektek és innovatív megoldások között, valamint a lakosság tekintetében sokakat rákényszerít arra, hogy megtanulják használni a digitális technológiákat.

A jövőkutatók szerint nem a jelenleg zajló COVID-trauma az utolsó, amely meghatározza a városok mindennapjainak alakulását. Ha a távolabbi jövőbe pillantunk, akkor milyen kép rajzolódik ki? Hogyan alakulhat a nagyvárosok sorsa 10-15 év múlva?

Egyre nagyobb kincs lesz a tiszta levegő, a nem szennyezett talaj, a zöld felületek kiterjedtsége a városokban. Ma elsősorban munka miatt tömörülünk városokba, ha ehhez a jövőben nem kell annyit utazni, vagy a közös munkához egy térben tartózkodni, az alapjaiban változtatja meg elvárásainkat a városokkal szemben. A rekreáció tereinek szerepe, ezek minősége és sűrűsége erősen befolyásolja majd, hol szeretnénk élni.

Hogyan egyeztethető össze hosszú távon a sűrűn lakott városok energiahatékony működése és a tömegek egészségének kérdése?

Ha az emberek környezete egészséges és tiszta, ha van a közelben könnyen hozzáférhető, színvonalas rekreációs tér, zöld környezet, ha az egyes egyének napi ritmusa sokféle, akkor nem veszélyesebb egy sűrű nagyváros. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy egy bizonyos sűrűség felett válik a legtöbb közösség által működtetett intézményrendszer gazdaságilag fenntarthatóvá és finanszírozhatóvá.

Vajon újra kell gondolnunk a közösségi tereinket? Elnéptelenednek, avagy megtartják a közösségformáló, innovációs szerepüket? Mi lesz a városok szerepe?

Szerintem a nyár, a budapesti rakpartok megnyitásának sikere is mutatja, hogy közösségi terekre mindig is igényünk lesz. A városok sikerét és népszerűségét közösségi tereik, az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások minősége biztosítja. Ezek kialakítása és fenntartása csak úgy lesz sikertörténet, ha ténylegesen a helyiek igényeire épít.