Töltődj fel, válj saját magad legnagyobb szurkolójává

- interjú Ekler Luca világ- Európa- és paralimpiai bajnokkal

 

Allianz Hungária Zrt. | 5 perc olvasási idő
Világ- és Európa-bajnok Ekler Luca világcsúccsal lett aranyérmes távolugrásban Tokióban. 

Ezzel ő lett a magyar atlétika történetének harmadik paralimpiai bajnoka. A tokiói paralimpián már elsőre 560 centit ugrott, kilenc centivel megdöntve a rekordot. A harmadik ugrásával további három centivel ugrott nagyobbat, senki még csak megközelíteni sem tudta.

Luca azt vallja, néha csak el kell indulni, kitűzni egy célt. Elindulni az úton, mozgásba lendülni.

Merni nagyot álmodni! Minden nap küzdeni, szívvel-lélekkel csinálni azt, amit szeretsz. Amikor feladnád, gondolj arra, hogy honnan indultál, mennyi mindent tettél azért, hogy jobb legyél annál, aki tegnap voltál.


Ez volt az első Paralimpiád. Mikor jött el az a fordulópont, hogy ne csak hobbiként 
foglalkozz a sportolással?

A sportolás sosem volt hobbi számomra, mindig versenyeztem a nem-sérültek között. A bénulásom előtt teniszeztem, utána pedig az atlétikát választottam. 2017-ben láttam a tv-ben a Biacsi lányokat futni, akkor gondoltam először arra, hogy én is versenyezhetnék közöttük. Rá egy évre megkaptam a kategóriámat, 2018-ban az ép U23-as válogatott és a para

atlétika válogatott tagja lehettem, azt hiszem ez volt a fordulópont.

Hogyan élted meg gyerekként a betegségedet? Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

Csak meg szerettem volna gyógyulni, visszamenni játszani a többiekkel, iskolába járni, sportolni. Nehéz volt, hogy nem sportolhattam egy évig, nagyon szerettem volna újra mozogni. A családom végig mellettem volt, ők megkönnyítették a napjaimat.
 


Hogyan érintett téged a paralimpia elhalasztásának híre? Hogyan tudtál felkészülni a 
járvány ideje alatt?

Szomorú voltam a halasztás miatt, de tudtam, hogy a körülmények miatt ez a legjobb választás. Haza kellett utaznom Szombathelyre, mivel a kollégium ahol laktam bezárt. A testvéreimmel sokat edzettünk együtt, szerencsére a pályára is be tudtam járni, építettünk egy konditermet is otthon. Szerencsére a terveknek megfelelően tudtam folytatni a felkészülésem, bár egy darabig edző nélkül.

Miből meríted a motivációdat?

Szeretem amit csinálok. Ennél nagyobb motiváció nem kell. Csak plusz erőt ad, ha a pályafutásommal másoknak is erőt tudok adni az álmaik megvalósításához, motivációt a sportoláshoz, vagy belevágni, valami újba.

Hogyan lehet összeegyeztetni az élsportot a tanulással?

Ha azt mondanám, hogy könnyen, akkor hazudnék. Viszont ha valamire a sport megtanított,

akkor az az, hogy előre tervezzek és beosszam az időmet, úgy hogy mindenre jusson.


A tokiói paralimpián 563 centis új világcsúccsal lettél távolugrásban aranyérmes. Mi volt az első gondolatod az ugrás után?

Megcsináltam.

Milyen élmény volt a dobogó legfelső fokán állni Tokióban?

Hihetetlen érzés volt, teljes beteljesülés. Amikor meghallottam a Himnuszt, elérzékenyültem, belegondoltam, hogy honnan indultam és hogy hová jutottam. Nem tudok elég hálás lenni azért, hogy ide vezetett az utam és valóra váltottam a legnagyobb álmomat.


Hogyan töltöd legszívesebben a szabadidődet?

Nagyon szeretek olvasni, szoktam írni is. Szívesen kirándulok és utazok el új helyekre, szeretek színházba járni és a cserkészekkel lenni. Télen szívesen snowboardozok, nyáron teniszezek, új sportágakat is szeretek kipróbálni.

Mik a jövőbeli terveid? Két év múlva Párizs?

Párizsban mindenképp szeretnék ott lenni, azt gondolom, hogy az egyik legjobb szereplésem lehet, és már csak két év van vissza. Nagyon várom, hogy elkezdjük a felkészülést, és közben utolsó éves vagyok mesterszakon a TF-en, ahol Atlétika szakedzőnek tanulok. Szeretnék minél többet tudni, hogy fejlődhessek, és ezzel a későbbiekben másoknak is segítsek.

“Most Te jössz. Menni fog, mert képes vagy rá! Minden akadályt le tudsz győzni, ha hiszel magadban. Tűzz ki egy célt, és indulj el.”