Az emberi szem alkonyatkor és sötétben lassabban alkalmazkodik a változó fényviszonyokhoz, a mélységérzékelés és a színlátás is romolhat. Ez azt jelentheti, hogy a gyalogosok, kerékpárosok vagy akár az útburkolati jelek később válnak észrevehetővé, mint nappali fényben. A reakcióidő emiatt megnyúlhat, ami különösen városi környezetben, zebrák és kereszteződések közelében növelheti a baleseti kockázatot. Az esti és reggeli szürkületben, amikor a fényviszonyok folyamatosan változnak, a szem alkalmazkodása még nehezebb lehet, mint teljes sötétségben, hiszen nincs ideje stabilizálódni egyetlen fényerősséghez sem. Ehhez társulhat, hogy sok úthasználó ilyenkor fáradtabb is, hiszen a szervezet biológiai órája a sötétedéshez igazodva melatonint termelve pihenésre készülne, miközben még úton van hazafelé, vagy éppen munkába indul a sötétben. Érdemes azt is tudni, hogy 40 éves kor felett a szem alkalmazkodási képessége fokozatosan tovább csökken, ezért ősszel-télen érdemes lehet szemorvosi ellenőrzésen is részt venni, különösen, ha valaki gyakran vezet sötétben.
Néhány egyszerű eszköz a kocsiban sokat segíthet egy váratlan helyzetben, amikor a fény már gyengébb, az idő pedig kevesebb a reagálásra.
Tarts pótizzókat a kocsiban, hogy egy kiégett fényszóró vagy helyzetjelző ne akadályozzon az út folytatásában. Legyen nálad fényvisszaverő mellény és elemlámpa, hogy egy esetleges megállás vagy defekt esetén te magad is jól látható maradj. Vigyél magaddal ablakkaparót, mert a lepárosodott vagy befagyott szélvédő tovább ronthatja a már amúgy is korlátozott látási viszonyokat. Sok helyzetben jól jön, ha mindig viszel magaddal plédet és egy meleg kabátot is. Tarts feltöltött telefont vagy powerbankot is magadnál, hogy sötétben, ismeretlen helyen is elérhető legyél, ha segítségre van szükséged. És ellenőrizd időnként az elsősegélydoboz és a háromszög jelző állapotát, hogy használhatóak legyenek, ha szükség lenne rájuk az út szélén.