Mire figyeljünk a karácsonyi vásárban?

 

1. Magunkkal vitt értékeink

Nem lehet elégszer felhívni rá a figyelmet, hogy a karácsonyi vásárok a zsebtolvajok egyik kedvelt terepe. Sok ember gyűlik össze viszonylag kis helyen, és az embereket leköti az, amit épp látnak: az árusok színes portékája, a színpadon előadó zenészek, színészek, mutatványosok műsora.

Figyeljünk rá – és ez elsősorban a hölgyekre igaz – hogy a táskánk a nézelődés közben ne kerüljön a hátunk mögé, ne veszítsük szem elől! Sokan gondolják, hogy ők úgyis észreveszik, ha valaki hozzányúl. A helyzet azonban az, hogy nem, nem veszik észre. A tolvajok profin dolgoznak, az áldozataik pedig rendszerint csak akkor észlelik, hogy eltűnt a mobiltelefonjuk, pénztárcájuk, a bankkártyájuk vagy az irataik, amikor szükségük lenne rá. Ezzel pedig kezdetét veheti a rendőrségen eltöltött hosszú órák száma.

2. Gyerekkel a vásárban

A karácsonyi vásárokban – főként hétvégén – rengetegen vannak. Ha kisgyerekkel megyünk, figyeljünk rájuk fokozottan, hiszen gyorsak, mozgékonyak, és még nagy tömegben is könnyedén átsiklanak a felnőttek lába mellett. Ha szemmel tartjuk őket, fogjuk a kezüket – ez vonatkozik a sorban állással eltöltött időre is -, sok idegeskedéssel és keresgéléssel eltöltött órát spórolhatunk meg.

3. Elektronikai cikkek vásárlása

Bár nem jellemző, hogy a legtöbben egy karácsonyi vásárban szereznék be a nagy értékű műszaki cikkeket karácsonyra, de legyünk óvatosak az ilyen helyeken vásárolt karácsonyi égősorokkal és apróbb elektronikai cikkekkel. Nem csak minőségbeli kérdések merülehtnek fel ilyenkor, hanem egy későbbi probléma esetén a garancia érvényesítése is nehézségekbe ütközhet.

4. A tömeg sodró lendülete

Ilyenkor nem csak a gyerekekre kell figyelnünk, hanem arra is, hogy egy-egy hirtelen kialakuló nagyobb csoportosulásban le ne sodorjuk a pultokon árusított portékát, hiszen ha eltörünk valamit, akkor azt jogosan fizettetik ki velünk az eladók.

Azon túl pedig, hogy magunkra, családtagjainkra és értékeinkre figyelünk, nem utolsó sorban ne felejtsünk el figyelni egymásra sem. Bár a karácsony a nyugodt, meghitt pillanatokról szólna, a rohanás, a sorban állás és a saját ünnepünk tökéletessé tétele közben hajlamosak vagyunk olykor önző módon viselkedni. Ha naponta mindenki csak néhány kedves gesztust tenne embertársai felé (például, hogy kinyissa az ajtót annak, aki épp egy nehéz dobozt cipel, vagy ha úgy adódik, akkor odaengedje a mögötte állót is az árus standjához, hogy ő is láthassa a kínálatot), akkor azzal az egyik legdrágább dolgot adná neki: a figyelmét. Egy-egy ilyen figyelmesség pedig nem csak annak esik jól, aki kapja, hanem azt is jó érzéssel fogja eltölteni, aki nyújtja – nem mellesleg ezzel mindkét fél karácsony előtti feszültségi szintje csökkenhető.