Mindig előre!

Melyik volt a kedvenc paralimpiád?

Illés Fanni: A kedvenc mindenképpen a 2016-os riói volt, mert minden számban egyéni csúcsot úsztam, és ott értem el a legjobb eredményemet, ami egy ötödik hely 100 méter mellen. Emellett ráadásul nagyon jól is éreztem magam Brazíliában.

Miért éppen az?

Illés Fanni: A hangulata, a teltházas stadionok, a helyszínek nagyon tetszettek nekem, és jó érzés volt a magyar csapat tagjának lenni.  Fantasztikus volt!

Mire kellett várnod a legtöbbet életed során?

Illés Fanni: A legtöbbet a paralimpia éremre várok, ami jelenleg is tart, hiszen még nem sikerült, de azon vagyok hogy Tokióban ez összejöjjön. Ezeket a várakozásokat egyébként nem feltétlen kudarcként éltem meg, inkább mindegyikből tanultam valamit. Így volt ez minden egyes versenyen, és bízom benne, hogy Tokióban amikor ott állok a rajtnál, akkor elérem azt amiért több mint 16 éve dolgozom.

Ennyi várakozás után hogy állsz a türelemmel?

Illés Fanni: A türelemmel rosszul, de van annyi önkritikám hogy ezt bevalljam magamnak és másoknak. Ez főként szerintem a maximalizmusomból jön, és a makacsságomból, nehezemre esik elfogadni, ha például egy edzés nem úgy alakul, ahogy én azt terveztem. Egy versenyen is képes vagyok a végtelenségig hajtani magam, csak azért, hogy a végeredmény úgy jöjjön össze, ahogy én azt szeretném, olyan precízen ahogy megálmodtam.

Mennyire viselt meg, hogy elhalasztották a tokiói játékokat?

Illés Fanni: Meg is viselt, meg nem is, igazság szerint én csak lehetőséget látok ebben a plusz egy évben.  Megműttettem a vállamat, amiről a tavalyi kvalifikációs világbajnokság előtt derült ki, hogy sérült, és több, mint fél évet dolgoztam úgy. Nekem személy szerint ez a halasztás egy nagy lehetőség volt, hogy a gyógyulásomra tudjak koncentrálni, és így is tettem. Úgy gondolom, hogy lassan képes leszek onnan folytatni az edzéseket ahol abbahagytam júliusban.

Mekkora mértékben alakultak át a mindennapjaid?

Illés Fanni: Hat héten keresztül nem tudtam uszodába járni, hiszen karanténba kényszerültünk még tavasszal. Akkor otthon voltam, igazi háziasszonyként mindenre jutott időm. Miután újra edzhettem, a helyzet nem volt egyszerű… Ekkor hoztuk meg az edzőmmel a nehéz döntést, hogy operálják meg a vállam. Utána rengeteg gyógytornára jártam, és a rehabilitációról szólt minden. Végre azt mondhatom, hogy a hosszú és nehéz nyár után, lassan újra úgy tudok edzeni, mint régen. A versenyzés, meg az edzőtáborok már nagyon hiányoznak! Nem volt időm foglalkozni azzal, hogy a COVID miatt most mennyire rossz minden, hiszen kizárólag előre néztem, és ezt teszem most is.

Számodra mi a vírushelyzet legnagyobb tanulsága?

Illés Fanni: Számomra egyébként bármilyen hihetetlen, de türelmet tanított a vírushelyzet, illetve azt hogy fogadjam el azt, amin nem tudok változtatni. Nekem mindenképp tanulságos volt, és szerintem emberileg kicsit jót is tett mindannyiunknak.

Mit jelent számodra a biztonság?

Illés Fanni: Ezt nehéz megfogalmazni…  Számomra a biztonság talán az, amikor tudom, hogy a családtagjaim egészségesek, rendben van velük minden. Nekem személy szerint még azt is jelenti hogy az edzéseket tudom úgy végezni, ahogy én azt szeretném: 110 százalékon.

Sportolóként a tudatos, tervezett, következetes munkára építesz.  Az élet többi területén mi a helyzet? Lehet egyáltalán más „üzemmódban” működni?

Illés Fanni: A civil életben én inkább vagyok spontán. Nem szeretek előre tervezni semmit, még egy kirándulást sem. Sőt, nyaralni is az utolsó pillanatban szoktunk elmenni. Szeretem ezt a fajta életet is. Vannak napok, mikor az étrendemben is csalok, de ezek meg kellenek.

Mit gondolsz az inkluzivitásról itthon?

Illés Fanni: Számomra nagyon fontos, hogy ne különböztessük meg egymást. Emberek vagyunk, és mindenkinek helye van a világban.

Van ezen a téren olyan szegmens, amiben nekünk magyaroknak fejlődnünk kellene?

Illés Fanni: Őszintén? Mindenben.

Szerinted hogyan a leghatékonyabban javítani rajta?

Illés Fanni: Sokféleképpen! Például szeretném, ha Magyaroszágon menő lenne az, aki parasportoló! Ha az emberek látnák, hogy annak ellenére, hogy nehezített élethelyzetből jövünk, ezekkel mit sem törődve megyünk előre, és éljük az életünket! Szeretném, ha a cégek parasportolókkal csinálnák a nagy kampányaikat, ha a magazinok büszkén írnának rólunk. Nekünk nem arra van szükségünk, hogy sajnáljanak minket az emberek, hanem arra, hogy mondjuk minden épület akadálymentes legyen, ezáltal is teljes életet tudnánk élni.

Meddig tervezel az úszással?

Illés Fanni: Ameddig ugyanolyan szeretettel és élvezettel tudok edzeni, addig nem hagyom abba. Lehet 78 évesen is fogok úszni! ;)

Hogy látod a parasport jövőjét?

Illés Fanni: Az utánpótlásban, mi a Vasas SC-nél törekszünk is arra, hogy sok fogyatékkal élő gyermeknek teremthessünk stabil jövőképet.