“Édesanyukám az, aki reményt, erőt és inspirációt hozott az életembe azzal, hogy belevágott élete legnagyobb kalandjába és elindult egy 160 km -es futóversenyen. Így ráleltem én is a motivációmra, hogy segítséget nyújtsak tervei megvalósításában. Együtt rájöttünk, hogy nehézségeink, határaink csak a fejünkben léteznek és hogy életünk jelentőségteljes pillanataiban, a család, a barátok, a szurkolók támogatása ad mindennek értelmet.”
Az élet mégis térdre kényszerítette elvárásokkal, maximalizmussal, depresszióval, a világjárvány okozta olimpia halasztással. Ajna története innen kezdődik.
Mesélnél nekünk egy picit, hogyan és mikor kapcsolódtál az élsport világához?
13 éves voltam talán, mikor a legelső felnőtt rövidpályás világbajnokságon indultam el, mint a
legfiatalabb versenyző. Számomra rendkívül hihetetlen volt és felfoghatatlan. Szó szerint annyi idősen nehéz volt felfogni, milyen érték az, ha képviselheted a saját országodat. Az évjáratomban már válogatott voltam, de csak 14 évesen kerültem be a felnőtt kategóriába, s egyben akkor váltam hivatalosan tagjává a magyar olimpiai csapatának is. Sosem volt nagy célom, mert az úszás szenvedélye és szeretete vezérelt, s egyszer csak jöttek az eredmények.
Ez volt a 2. olimpiai játékokon való részvételed. Miben különbözött leginkább a mostani az előzőtől?
A szervezés szempontjából annyi változás volt, hogy a mostani járvány helyzet miatt maszkot kellett hordani. Ami viszont a leginkább észrevehető volt, az a sportolók, edzők, rendezők hozzáállása. Hálával járt-kelt mindenki egy ilyen nehéz helyzet után, ami a világban történt. Nagyobb szeretettel és büszkeséggel versenyzett mindenki a saját országáért. 5 év után idősebb fejjel pedig tudtam milyen nagy dolgot és értéket képviselek. Ami egyben rémisztő, de egyben gyönyörű érzésekkel töltöttek el.
Hogyan érintett téged a 2020-as tokiói olimpia elhalasztásának híre? Hogyan tudtál felkészülni a járvány ideje alatt?
Teljesen összetört, mert egy rendkívül sikeres hónapokon voltam túl. Sok mindent feláldoztam azért az egy évért, még a tanulást is. Így az újratervezés volt, ami leginkább nehézséget okozott, s a vele járó stressz, aggodalom. Nem mehettünk uszodába, s ez olyan érzésekkel töltött el, mint amikor a halat kifogják a vízből és nem engedik vissza... fuldokoltam. A szárazföld még nem az én terepem, nem jött el az idő, hogy én kiszálljak a "tengerből". Mikor újból megnyitottak az uszodákat a válogatottaknak, azután éreztem újból, hogy haza találtam, de cél nem volt. Akkor realizáltam, hogy szenvedélyesen szeretem azt amit csinálok.
Aktívan használod a közösségi média oldalakat. Vannak kedvenc felhasználóid, akik inspirálnak?
Azok a kedvenc felhasználóim, akik fel merik vállalni igaz valójukat. Akik mernek beszélni a bukásaikról, félelmeikről és gyengeségeikről. A mai világban egyre többen mernek beszélni, milyen embernek lenni, s nem képzeletnek. Számomra fontos, hogy képviseljem azt a vonalat ami a valódi, azaz az igazi Én.
Miből meríted a motivációdat, ki a legfőbb támaszod?
A családom egyértelműen. Családcentrikus személy vagyok. A legnagyobb inspirációm pedig Édesanyukám, aki egy 220 km-es futásra készül. Tisztában van azzal, hogy mekkora harc az, mikor a saját mumusaiddal kell szembe szállj és küzdeni a végsőkig. Ha rágondolok és a családomra, olyan természetfeletti erő jár át ami megmutatja, hogy olykor mikre vagyok igazán képes. Ezt az állapotot igen nehéz elérni, de el lehet.
Mi az, amit nem gondolnánk rólad?
A médiában nyitottan szólalok meg, de ennek mind a felszínét látják. Ugyanis néha már túl őszinte és nyitott könyv vagyok mások számára. 20 évesen rájöttem, mindenkinek van valami "keresztje", s nem szégyen eltitkolna, sőt még tanulhatunk is egymástól. Emellett rendkívül makacs vagyok és élek halok a kávéért. Mindig azt mondom: "soha életemben semmilyen területen nem éltem egészségtelen életet, szóval ennyi már csak belefér, hogy napi 4-5 kávét is képes vagyok legurítani."
Hogyan töltöd legszívesebben a szabadidődet?
Próbálok családdal, barátokkal több időt tölteni. Kommunikálni a világgal és keresni a belső békémet. Persze emellett olvasok, sorozatozom, írok. Mostanság pedig ami rendkívül kikapcsol és új motivációt ad az életem más területein, az a tanulás.
