A reakcióidő mutatja azt a sebességet, amellyel agyunk az információkat
feldolgozza, illetve egyúttal reagál is azokra: látjuk, hogy az előttünk
haladó jármű fékez, mi is a fékre tesszük a lábunkat.
Ahogyan a veszélyt jelző táblák tudat alatt is éberebbé tesznek bennünket az adott veszélyre, úgy a jelen írás célja is az, hogy adott helyzetben jusson eszünkbe, a bosszúfékezés mindig rossz ötlet. Bosszúfékezésről akkor beszélünk, ha a jármű vezetője a másik vezető vélt vagy valós közlekedési szabályszegését vagy udvariatlanságát azzal akarja megtorolni, hogy elé bevágva, hirtelen és közeli fékezés(ek) révén a mögötte haladó járművet is hirtelen fékezésre, megállásra kényszeríti, természetesen morális célzattal.
Az ilyen akciók könnyen vezetnek balesethez, hiszen a hátul haladó járműnek nem kell a közlekedés egyéb körülményeiből arra számítania, hogy az előtte haladó fékezni fog. A baleset ráadásul gyakran éppen az elöl haladó járművet fogja érinteni. Ha ez önmagában nem elég meggyőző érv, akkor vegyük figyelembe, hogy a fedélzeti kamerák elterjedésével a felelősségre vonás esélye is lényegesen megnőtt.
Amennyiben ugyanis a bosszúfékezés miatt ténylegesen veszélybe kerül mások élete vagy testi épsége, úgy közúti veszélyeztetésről beszélünk, ami már a Büntető Törvénykönyv szerint büntetendő cselekmény. Ha közlekedési baleset is bekövetkezik, az súlyosabb megítélés alá esik, de nem feltétel. A lényeg a közvetlen veszélyhelyzet kialakulásán van. Ugyanez vonatkozik más közkedvelt, „nevelő célzatú” szabályszegésre, így az útról való leszorításra, a világítás nem megfelelő használatára, illetve a nem megfelelő oldaltávolságra is.
Az előírás érvényes a közforgalom elől el nem zárt magánutakra is, így pl. áruházi parkolókban sem célszerű önjelölt igazságosztót játszani.
Ne feledkezz el autód megfelelő védelméről, akár kötelező biztosításról, akár cascoról van szó. A vendégposztot a D.A.S. Jogszerviznek köszönhetjük.