Bosszúfékezés – Megéri?

 
 
 
 
 
 
 

dr. Gombolai Éva | 4 perc olvasási idő

 

A reakcióidő mutatja azt a sebességet, amellyel agyunk az információkat feldolgozza, illetve egyúttal reagál is azokra: látjuk, hogy az előttünk haladó jármű fékez, mi is a fékre tesszük a lábunkat.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A reakcióidő az egész szervezetünk működési hatékonyságának jó fokmérője, hiszen a jó reagálási képességhez több területnek kell hatékonyan együttműködnie. Ez pedig arra utal, hogy általában véve egészségesek vagyunk. Emiatt egyébként a jó reakcióidővel rendelkező emberek hosszabb élettartamra számíthatnak, függetlenül attól, hogy valaha kormány mögé ülnek-e, – de a vezetés során ténylegesen és szó szerint életbevágó a gyors reagálás.
 
Nem célunk, hogy a fenti bonyolult idegrendszeri folyamatokat elemezzük, ismertessük. Mindenkinek egyéni felelőssége, hogy felmérje, járművezetésre alkalmas állapotban ül-e a kormány mögé. Ez alatt ne csupán az olyan magától értetődő dolgokat értsük, mint alkohol és egyéb bódultságot okozó szerek mellőzése. Gondoljuk hozzá azt az állapotot is, ami a kimerült, eltompult állapot és a túlpörgött, felfokozott idegállapot között van. Ez alkalmas ugyanis arra, hogy érzékeink megfelelően működjenek, illetve eszünkbe se jusson olyan manőverek kivitelezése, amelyek józan ésszel beláthatóan veszélyesek mind magunkra, mind a közlekedés többi résztvevőjére.
 

Ahogyan a veszélyt jelző táblák tudat alatt is éberebbé tesznek bennünket az adott veszélyre, úgy a jelen írás célja is az, hogy adott helyzetben jusson eszünkbe, a bosszúfékezés mindig rossz ötlet. Bosszúfékezésről akkor beszélünk, ha a jármű vezetője a másik vezető vélt vagy valós közlekedési szabályszegését vagy udvariatlanságát azzal akarja megtorolni, hogy elé bevágva, hirtelen és közeli fékezés(ek) révén a mögötte haladó járművet is hirtelen fékezésre, megállásra kényszeríti, természetesen morális célzattal.

Az ilyen akciók könnyen vezetnek balesethez, hiszen a hátul haladó járműnek nem kell a közlekedés egyéb körülményeiből arra számítania, hogy az előtte haladó fékezni fog. A baleset ráadásul gyakran éppen az elöl haladó járművet fogja érinteni. Ha ez önmagában nem elég meggyőző érv, akkor vegyük figyelembe, hogy a fedélzeti kamerák elterjedésével a felelősségre vonás esélye is lényegesen megnőtt.

Amennyiben ugyanis a bosszúfékezés miatt ténylegesen veszélybe kerül mások élete vagy testi épsége, úgy közúti veszélyeztetésről beszélünk, ami már a Büntető Törvénykönyv szerint büntetendő cselekmény. Ha közlekedési baleset is bekövetkezik, az súlyosabb megítélés alá esik, de nem feltétel. A lényeg a közvetlen veszélyhelyzet kialakulásán van. Ugyanez vonatkozik más közkedvelt, „nevelő célzatú” szabályszegésre, így az útról való leszorításra, a világítás nem megfelelő használatára, illetve a nem megfelelő oldaltávolságra is.

Az előírás érvényes a közforgalom elől el nem zárt magánutakra is, így pl. áruházi parkolókban sem célszerű önjelölt igazságosztót játszani.

Ne feledkezz el autód megfelelő védelméről, akár kötelező biztosításról, akár cascoról van szó. A vendégposztot a D.A.S. Jogszerviznek köszönhetjük.