Özönvíz

Nyári aszályok és hőhullámok, hómentes tél, özönvízszerű eső. Mi okozhatja ezeket a szélsőségeket és mit tehetünk, hogy kivédjük őket?

2014. szeptember 17.

Az utóbbi években egymást követő nyári aszályok és hőhullámok, majd az előző hómentes tél után újabb időjárási szélsőség keseríti hazánk életét, az özönvízszerű eső. Mi okozhatja ezeket a szélsőségeket és mit tehetünk, hogy kivédjük őket?

Az időjárás sosem volt szélsőségektől mentes, mindig voltak olyan különleges események, mint az például az 1816-os nyár nélküli év, amikor az indonéziai Tambora-vulkán kitörése miatt olyan sok por került a felső légkörbe, ami már érezhetően csökkentette a beérkező napfény mennyiségét, és így globális átlaghőmérsékletet is. Annak ellenére, hogy a Tambora kitörése miatt csak 1 fokkal esett vissza az 1816-os év középhőmérséklete, ez elég volt ahhoz, hogy sok helyen még júniusban is havazott, sőt, augusztusban is fagyok voltak. Akkor szerencsére a por hamar kiülepedett a légkörből, így a következő évre helyreállt a rend, de egyes becslések szerint Európában így is 200.000 áldozatot követelt az elmaradó termés miatti éhínség.

Ma viszont egy olyan környezeti változással állunk szemben, ami nem fog elmúlni. Az ipari forradalom kezdete óta eltelt 250 évben olyan sok szenet, kőolajat és földgázt égettünk el, hogy a légkörben majdnem megduplázódott a szén-dioxid szintje.

Mivel a szén-dioxid mennyisége nagyon fontos tényezője a légkör hőmérsékletének, így ahogy az egyik emelkedni kezdett, a másik követte. Magát a globális felmelegedést Svante Arrhenius Nobel-díjas svéd kémikus jósolta meg először 1906-ban, azt jövendölve, hogy a szén-dioxid szint duplázódása hosszabb távon 5-6 fokos átlaghőmérséklet-emelkedést fog okozni.

A mérések alapján 1850 óta 0,8 fokkal emelkedett a világ átlaghőmérséklete és gyorsul a melegedés. Ez a változás már összemérhető a 1816-os kilengéssel, a különbség mindössze annyi, hogy nem egyik napról a másikra jelentkezett, hanem szép lassan. Úgy jártunk, mint a híres béka, ami a forró vízbe dobva kiugrik a fazékból, azonban ha szép lassan melegítjük, akkor hagyja magát megfőzni. Most mi leszünk megfőzve.

Az éghajlatváltozás nem melegedést jelent, hanem a klíma összetevőinek változását. Változik – a Föld túlnyomó részén nő – a hőmérséklet, változik az éves csapadékmennyiség, változik az, hogy mikor hullik ez a csapadék és így tovább. Amit mi szélsőségnek élünk meg, az valójában egy máshol megszokott jelenség megjelenése nálunk. Gondoljunk csak bele, ami a Közel-keleten a megszokott nyári idő, az nálunk pusztító szárazság, ami pedig egy kellemesen száraz hónap a trópusokon, az nálunk maga az özönvíz. Pont ez a probléma. Mind a természet, mind a társadalom nagyon erősen alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz. A nálunk őshonos növények azt a klímát igénylik, ami az elmúlt évezredekben-évmilliókban itt volt. Ha a tavaszi esők helyett szárazság tombol, ha a téli hótakaró nem védi a talajt, akkor a növények, és velük együtt az állatok szenvednek, és ennek előbb-utóbb drámai következményei lesznek. A kevésbé alkalmazkodó fajok pár generáció alatt eltűnhetnek, és ha véletlenül fontos szerepük van a helyi ökoszisztémában (például ők jelentik a fő táplálékot), akkor borul az egész rendszer.

Ennek a rendszernek pedig mi is a részei vagyunk. Az emberiség legalapvetőbb erőforrása, a táplálék a természetből származik. Ha a tengeri ökoszisztémák összerogynának, az egyben azt is jelentené, hogy az emberiség egyharmada elveszítené a fő fehérjeforrását. Vagy mi történne, ha Európában már nem teremne meg a búza?

Ezek persze ilyen drámai formában még nem a jelen, csak a közeljövő lehetséges problémái, még tehetünk azért, hogy elkerüljük őket. Velük szemben viszont a pusztán társadalmi károk, az esőzések, árvizek, hőhullámok hatása már most keseríti az életünket. Itt is arról van szó, hogy nem ehhez alkalmazkodtunk. Az Észak-Afrikai tuaregek számára semmi problémát nem jelentene az a hőség, ami nálunk százak halálát okozhatja, és ugyanígy, az a csapadék, ami nálunk falvakat zár el a külvilágtól, az a világ másik részén csak egy könnyű nyári zápor.

Sajnos ehhez hozzá kell szokni. Pandora szelencéje már nyitva van, bezárni pedig szinte lehetetlen. A klímaváltozást nem tudjuk rövid távon (pár száz éven belül) visszafordítani, így két teendőnk van.

Az egyik, hogy ha megfordítani nem is tudjuk, legalább meg kell állítanunk a felmelegedést. Ha egy fok változás ezt teszi a természettel és velünk, mi lesz, ha eljutunk 4-5 fokig!? Ehhez szerencsére minden eszközünk megvan, csak élnünk kell velük. Ha az emberiség képes lenne lemondani a szénben, kőolajban és földgázban tárolt energiáról, akkor egy csapásra megszűnne a probléma forrása. A megújuló energiák forradalma napjainkban zajlik, a különféle technológiák ára szinte évente feleződik, miközben egyre kiforrottabbá és elérhetőbbé válnak. A forradalom mindenképp győzni fog, mert nincs más választásunk, de csak reménykedhetünk benne, hogy azelőtt, mielőtt menthetetlenül leromlik a bolygó és ezzel együtt a társadalom állapota. Elég arra gondolni, hogy a Föld mai formájában körülbelül 10 milliárd embert képes ellátni élelemmel, azonban a hőmérséklet további növekedésével ez akár 1 milliárdra is csökkenhet. Ez egyet jelentene a világvége-filmek jövőképével.

Allianz - éghajlat

Milyen lesz az éghajlat 2100-ban?

Stephen Schneiderrel, a Stanford Egyetem klímakutatójával beszélgetünk arról, hogy mi az, amit tudunk és mi az, amit nem tudunk a Föld éghajlatának jövőjéről.

A másik teendőnk az alkalmazkodás. Már semmi sem lesz úgy, ahogy rég, ezt kell fogadnunk. A fehér karácsony, a hűsítő nyári záporok után a föld illata egyre ritkább és különlegesebb esemény lesz, amikor majd egy kakaó mellett együtt gondolhatunk vissza a régi időkre. Ha egyáltalán meg tudjuk majd fizetni a kakaót, ugyanis azt jósolják, hogy pont a klímaváltozás miatt a kakaóbab ára pár éven belül az egekbe szökhet. De nem tehetünk mást, az élet megy tovább, nekünk pedig a megváltozott világban kell boldogulnunk és erre kell terveznünk. Melyik gabona fog megteremni Magyarországon húsz-harminc év múlva? Mennyi esőre kell méretezni a csatornarendszert? Meg fog-e jelenni az országban a malária? Megannyi kérdés, amire választ kell adnunk ahhoz, hogy felkészülten várjuk a jövőt.

Ez a jövő pedig már itt van. Szeptember 9. és 15. között 6 nap alatt Szentesen 162 mm eső esett, ami elég vad érték, ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban évente összesen hullik 500-750 mm. De a szentesi szám még a trópusi Szingapúrban is szép eredmény lenne, ahol egy átlagos júniusban 30 nap alatt esik ennyi csapadék. Szerencsére a mostani esők nem okoztak hatalmas károkat, így vegyük őket utolsó figyelmeztetésnek: a környezetünk megváltozik, állítsuk meg a változást és készüljünk a jövőre, hozzon az hóvihart, aszályt vagy özönvizet.

A szerző a WWF munkatársa.

Benkő Dániel