Nem kell félnünk az öregkortól

Vajon széppé tehetjük öregkorunkat? Túlléphetünk-e az öregkori elbutulástól való félelmünkön?

2016. május 27.

Vajon széppé tehetjük öregkorunkat? Akár az öregkori elbutulástól való félelmünkön is túlléphetünk – mondja Rudi Westendorp, a demencia egyik szakértője.

Ha van valami, ami fel tudja bosszantani Rudi Westendorpot, az az „öregkor forradalma” (aging revolution) kifejezés. Azért nem kedveli ezt a szófordulatot, mert szerinte ez a jelenség nem létezik. Úgy véli, hogy az átlagos várható élettartam drámai növekedése inkább a „hosszabb élet forradalma” (longevity revolution) kifejezéssel írható le. A társadalmaknak azon kell változtatniuk, hogyan állnak hozzá ehhez a folyamathoz, amint azt számos esemény is szorgalmazza – így például az Egyesült Királyságban megrendezett demenciával kapcsolatos figyelemfelhívó hét.
A Koppenhágai Egyetem Egészséges Öregedés Központjának professzora szerint az „öregedés” szónak erősen negatív a jelentése. „Biológiai definíciója szerint az öregedés az idő előrehaladtával egyre rosszabb helyzetet idéz elő. Ma azonban 85 éves kor alatt nem is lenne szabad öregkorról beszélnünk, sokkal inkább arról kellene beszélni, hogyan használjuk ki az élet által kínált lehetőségeket” – mondja a professzor a Project M magazinnak adott interjújában.

Egyszerűen fogadjuk el

Az öregség szubjektív érzése könnyen elkerülhető – írja az Öregség, öregedés nélkül című, magyar nyelven 2016-ban megjelent könyv szerzője. Egyszerűen annyit kell tennünk, hogy folyamatosan alkalmazkodunk az új kihívásokhoz, köztük a fizikai és a szellemi hanyatlás jelenségéhez. Testünk és szellemünk romló teljesítőképességét rugalmassággal, motivációval és belső energiával kell ellensúlyoznunk. Az öregedés természetes biológiai folyamat, amelyhez azonban képesek vagyunk alkalmazkodni.
Fel kell készülnünk a hosszabb élettartam forradalmára. Ellenkező esetben akár meg is ölhet minket. „Amikor idősebb emberektől megkérdezem, hogy öregek-e, felháborodnak. Akkor vagy öreg, ha öregnek érzed magad. Ha viszont fiatalnak érzed magad, akkor fiatal vagy” – véli az 57 éves Westendorp.
Az orvostudomány és a technológia fejlődésének köszönhetően a fejlett világban egy évszázad alatt negyvenről nyolcvan évre nőtt, vagyis megduplázódott az átlagos várható élettartam. Westendorp szerint, ha a fejlődés eredményei lehetővé teszik, hogy kezeljük az öregedéssel járó maradandó károsodást – például a sejtek, szövetek és szervek helyrehozatala vagy cseréje által –, akkor körülbelül napjainkban születik meg az első ember, aki 135 évig fog élni. És korántsem biztos, hogy ez a maximum. Számos kutató, köztük Aubrey de Grey, valamint a Methuselah Foundation (Matuzsálem Alapítvány) is az élettartam drámai növekedésével számol.

Westendorp szerint ráadásul a demenciától sem kell félnünk: az öregkori elbutulás esélye már ma is harminc százalékkal alacsonyabb, mint húsz évvel ezelőtt volt, ami annak köszönhető, hogy a fejlettebb oktatás és az érrendszerünk jobb állapota miatt agyunk tovább megőrzi képességeit.
A jó hír az, hogy ma sokkal hosszabb ideig maradhatunk egészségesek, mint korábban. „Ha valaki jó életről álmodik, napjainkban könnyebben valóra válthatja azt” – állítja Westendorp.
A dolog árnyoldala viszont az, hogy az időseket egyre gyakrabban vádolják meg azzal, hogy nyugdíjukkal jelentős anyagi terhet rónak a társadalomra. Míg az aktív korú népesség elsődleges feladata eddig a fiatalok felnevelése volt, a jövőben ez várhatóan az idősek támogatása lesz. És sok fiatal nem hajlandó vállalni ennek terhét.
Westendorp szerint a megoldás az, hogy az idősek hosszabb ideig vegyenek részt aktívan a társadalom életében. Cserébe meg kellene szüntetnünk azt a gyakorlatot, hogy az öregek pusztán korukból adódóan megkülönböztetett státuszt élveznek.
A szókimondó szellemű Westendorp a jelenlegi rendszert egy állatkerthez hasonlítja, ahol az öregek az állatok, akiket a fiatalok tartanak el és gondoznak. Ám ez egyre nagyobb összegeket emészt fel. „Minden érintettnek be kell látnia, hogy egy új társadalmi rendre van szükség.”

Hogyan tovább?

Westendorp szerint anyagi szempontból csak úgy kezelhető az idősek számának növekedése, ha megszüntetjük a nyugdíjkorhatárt. „Nem tartom jogosnak azt, hogy a fiatalok feleljenek az idősekért. Mindenki feleljen a saját életéért.”
Ehhez viszont a társadalmaknak át kell gondolniuk a foglalkoztatás jelenlegi rendszerét. Az időseknek is biztosítani kell a munka lehetőségét, ha szeretnének vagy anyagi okok miatt kénytelenek dolgozni. Ugyanakkor kortól függetlenül mindenki számára lehetővé kellene tenni azt, hogy ha nem akar, ne dolgozzon – feltéve, hogy megtakarításaiból fedezni tudja további megélhetését.
Ebben a modellben a társadalmaknak meg kell állapodniuk abban, hogy gondoskodnak azokról, akik valamilyen okból – például betegség miatt – nem tudnak részt venni a termelésben – mondja Westendorp.
Westendorp szerint még legalább ötven év kell ahhoz, hogy megszűnjön a kor alapján történő megkülönböztetés. Mindettől függetlenül a jövőben is erkölcsi kötelességünk lesz, hogy gondoskodjunk az elesett és támogatásra szoruló idősekről – véli Westendorp. A várható élettartam növekedése azonban mindenképp olyan jelenség, amely örömre ad okot.

Allianz