Okos autók, okos utakon...

... avagy hamarosan átalakulnak közlekedési szokásaink

2014. február 3.

A kilencvenes években még különc, yuppie tartozék volt a mobiltelefon, mára már sokaknak nélkülözhetetlen munkaeszköz. Az internet elterjedése alig 10 év alatt átalakította fogyasztási szokásainkat. Ez várható az autózás, a közlekedés világában is? A mobilitás átalakulásáról és okos autókról Káli György kérdezte Dobó Mátyást, az ismert bloggert (Doransky), aki immáron a Magyar Telekom termékfejlesztési osztályvezetője.


Káli György: Magyarország lakosságának jelentős része megtalálható már a Facebookon. Kijelenthető, hogy beért nálunk is a web2.0-nak aposztrofált korszak, a közösségi média ideje?


Dobó Mátyás:
Igen, a sokmilliós magyar Facebook felhasználó közösség és az okos telefonok elterjedtsége azt jelzi, hogy nálunk is tetőzött a web2.0 korszak. A 90-es évektől a 2000-es évek végéig tartott az a forradalmi időszak, amire az internet elterjedésének hatására a web szolgáltatások kiépülése és piacra jutása volt jellemző.

Ezeket a webszolgáltatásokat lényegében a közösségi élet és az emberek napi munkájának a digitalizációjaként is értelmezhetjük. Ez a folyamat tetőzött az utóbbi pár évben, ugyanis elmondhatjuk, hogy a napi teendők nagy részét már online végezzük el. Létrejöttek azok a közösségi terek, ahol az emberek viszonylag hatékonyan tudnak kapcsolatot létesíteni egymással. Eközben nagyon jó minőségű tartalomkeresők fejlődtek ki, és nem utolsó sorban átmozdult a média szinte minden szegmense a digitális eszközökre: az MTV a Youtube-ra, a klasszikus híradó a hír blogokra: mindennek meglett a digitális párja.

Ugyanakkor a szaksajtóban, konferenciákon máris egy új trend hódít, az „okos-kütyük” világa. Hol is vagyunk, merre tartunk akkor most?

A klasszikus, nagy online témákat, a „könnyen elérhető gyümölcsöket” (low hanging fruits), mint például a Facebook, a Youtube, a Google, vagy a Skype, már learatták a piaci szereplők az utóbbi 10-12 évben. Ezért napjainkban azok az innovátorok, akik meg akarják változtatni a világot, valami nagyot szeretnének alkotni, már kevésbé fordulnak az internet felé, mint elsődleges cél felé, ehelyett a való életben is megfogható, fizikai eszközök irányába mozdultak el. Illetve összekapcsolják a kettőt: hogyan lehet minél több fizikailag megfogható dolgot (kütyüt) rákapcsolni a digitális területre és abból hogyan lehet üzleti vagy társadalmi értéket képezni.

Az internetet csupán egynek tekintik a sok kommunikációs csatorna közül, ami lehetővé teszi az információk cseréjét, a nagy mennyiségű adatok tárolását, vagy akár az adatgyűjtést a felhasználókról.
Napjainkban egyre több okos eszköz (gadget) jelenik meg a piacon. Az okos autótól kezdve a különböző szenzoros rendszerekig, amelyek például segítenek, hogy folyamatos információkat, visszajelzéseket kapjunk (pl. a hobbifutók merre futottak, milyen volt a teljesítményük). Ugyanígy nagyon izgalmas trendek láthatók a robotikában a drónoktól kezdve mindenféle kisebb nagyobb eszközig.

Ez azt jelenti, hogy az okostelefonok diadalútja a tabletek elterjedése és az olyan világsajtót régóta foglalkoztató kütyük, mint az okos szemüveg (google glass) megjelenése mellett olyan, talán kevésbé közismert megoldások is kezdenek elterjedni, mint például, hogy az Egyesült Államokban a mezőgazdaságban robotok figyelik, mérik a föld savasságát. Drónok cirkálnak az égen és az általuk készített fényképek alapján látják a kutatók, hogy melyek azok a területek, amelyekkel foglalkozni kell, hol van szárazság, vagy drónokkal mérik a föld savasságát. Sőt, mindez automatikusan történik: a robotok feltöltik a képeket a "big data" rendszerekbe, ahol előre programozott, teljesen automatizált algoritmusok vizsgálják statisztikai alapon a beérkezett adatokat, majd riportokban közlik az összegzést.

Közben a „hordozható kütyük” átalakítják a közlekedést, a mobilitás megszokott formáit is.

A mobilitás kapcsán a legfőbb változás, hogy szó szerint a kezünkbe került egy elképesztően nagy teljesítményű „számítógép”, az okostelefon. Óriási dolog. Ennek segítségével immár minden pillanatban hozzáférünk a digitális szolgáltatásokhoz. Amikor buszon, vagy autóban utazunk - lényegében bárhol tudunk dolgozni, ügyet intézni és ez rendkívüli, produktivitást növelő és nagyon érdekes tényező. Egyébként épp a minap az egyik egyetemen részt vettem egy beszélgetésen, ahol Dr. Bőgel György professzor megkérdezte a hallgatókat, hogy szerintünk melyik volt a nagyobb innováció, a számítógép vagy a mosógép? Arra jutottunk, hogy alapvetően mindkettő. Ugyanis azok az eszközök, amik képesek felszabadítani az emberek idejét úgy, hogy ezt az időt valamilyen más, általuk választott produktív dologra használják, az elképesztő nagy hatással van a társadalomra. Például a mosógép lehetővé tette a nők jelentős részének, hogy a házimunka napi robotja helyett részt vegyenek a munka világában, kvázi elindította a nők társadalmi helyzetének megváltozását.

És mi lesz a 21. század elejének mosógépe?

Amerikában mindenki arról beszél, hogy az autózás lesz a következő nagy terület (frontier), amit meg lehet hódítani. Az autóvezetéssel is hasonló a helyzet, mint a mosással. Az emberek jelentős része nagyon sok, „haszontalan” időt tölt az autóban. Napi rutin a munkába autózás, majd munkából haza vezetés – mindezt kilométer hosszú dugókban; Amerikában nem ritkán rettentő nagy távolságokat megtéve. Mindez elképesztő mennyiségű időt jelent, melyet az aktív, elfoglalt emberek az autójukba zárva töltenek, figyelve az utat.
Mi lesz a változás? Már most tesztelik az automatizált, önmagukat vezető autókat. A prototípusok elkészültek, működőképesek, viszont a kereskedelmi forgalomba kerülésük valószínűleg még messze van és az elterjedésükhöz is kell majd idő.

Az automatizált autóval a vezetők az időt képesek lesznek felhasználni valamilyen más dologra. Ez valószínűleg 10-15%-kal meg fogja növelni a munka világának a teljesítményét.

Jelen pillanatban ez még nagyon futurisztikusnak hangzik, de tény, hogy efelé haladunk.

Viszont egy automatizált autóból pont a vezetés-élmény fog hiányozni.

Képzeljünk el egy olyan világot, ahol egyesek a vezetés élményéért vezetnek, és mindenki más pedig csinálja a dolgát vezetés közben. Az „Én a robot” című film főhőse egy önmagát vezető autóval megy és állandóan lekapcsolja az automatát, mert szeret vezetni. Ő a forradalmár a filmben. Ez a film jól ábrázolja azt a világot, ahol luxus, egyfajta élvezeti cikk, opcionális élmény maga az autóvezetés, hisz az emberek az autóban töltött idejüket „hasznosan” is el tudják tölteni. Még azt is el tudom képzelni, hogy biztonsági okokból kötelezővé is válik majd az automatizált autó. De ne menjünk ennyire előre, jelen pillanatban nem itt tartunk. Ami most látszik, az az, hogy a mobil technológia „ott van” az autóban és összekötődik; tehát a mobiltelefon abba az irányba halad, hogy egyfajta folyamatos autentikációs (személyazonosító) eszközzé váljon.

Egyfajta bejelentkező eszközzé? Hogyan?

Igen. Csak jelenleg nagyon alacsony biztonságú jelkódokkal lépünk be a telefonunkba, de az új Iphone már biometrikus azonosítót tartalmaz. Ez a biometrikus azonosítás elképesztően nagy távlatokat nyithat meg, például a belépési rendszereket teljesen átalakíthatja az autótól az irodáig. Egyszerűen lehetővé válik ezekkel az okos eszközökkel, hogy magasabb biztonsági szintekre érjünk el, mint amire elértünk a kulcsokkal és korábban.

Az, hogy a mobil technológia „ott van” az autókban, úgy is értelmezhetjük, hogy hamarosan letölthetek a kocsiban kifejezetten autókra fejlesztett applikációkat úgy, mint a mobilomra, vagy a tabletemre?

Ma még az autó ilyen szempontból nem okos. Ha megnézzük, hogy hogyan néznek ki jelen pillanatban a csúcskategóriás autók az digitális interface-ei, akkor láthatjuk, hogy nagyjából 15 évvel vannak lemaradva.

Óriási döbbenet volt számomra, hogy amikor egy nagyon magas számú BMW-ben utaztam, egyszer csak azt láttam, hogy a sofőr előre nyúlt és a vezető ülés mellett valamilyen csavarokkal kezdett el tekergetni egy digitális kijelzőt – mindeközben az Iphone-om már ott lapult a zsebemben. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy ezt a dizájnt én nem venném át, hogyha egy magyar digitális ügynökségnél nekem kellett volna megterveznem. Ebből az látszik, hogy ma még a luxusautóknál sem egyedi eladási fokmérő, hogy milyen digitális szolgáltatás rendszert ad az autó. Ennek a rendszernek a kialakítása a vezérléstől kezdve a beépítésig szerintem nagyon-nagyon sok időt vesz majd igénybe.

Mégis milyen appokat tudnál elképzelni egy autóba?

Elképzelhető, hogy beépítenek androidos keresőket, azzal könnyen letölthetővé válnak a navigációs frissítések, zenék, zene lejátszó szolgáltatások. Meglehet, hogy a fejlődés a televízió útját járja majd, azaz nem a televízió lesz „okos”, hanem a telefonom, amivel tudom vezérelni a televíziót úgy, mint egy külső kiegészítőt.

Elvégre a kocsiban ott a szélvédő, mint egy hatalmas, kihasználatlan felület, akár új interface-nek is felfogható? 

A szélvédő alapvetően a vezető biztonságos kilátásáról szól, tehát nem lehet erről elterelő tartalmakat megjeleníteni rajta. Ha google szemüveget hordasz, a látóterednek a jobb felső szeletében látsz információt, ha arra nézel. Az autózásban is ez prognosztizálható, hogy a fókuszban lévő látótéren kívül eső részeken a vezetéshez kapcsolódó információkat, navigációt, esetleg a bejövő hívásokat lehet menedzselni.
Navigáció tekintetében viszont ez megoldást jelentene egy mai, óriási biztonsági problémára. Ugyanis a jelenlegi navigációs eszközök paneljei általában lent helyezkednek el – vezetés közben le kell nézned a készülékre és ezek a tizedmásodpercek valószínűleg a balesetek jelentős részében nagyon sokat számítanak. Tehát, ha az előtted lévő úton jelenne meg a navigáció, kvázi a szélvédőn, az ezt a helyzetet feloldaná. Továbbá fontos fejlődés, hogy kezd végre a hang felismerés használhatóvá válni, a hangalapú szófelismerés statisztikai alapon elképesztő magasságba jutott. A szintaktika, az értelem felismerése a szavak mögött azon túl, hogy kulcsszavakat bevesz a gép, még egy kicsit arrébb van, főleg magyarul, de óriási előny lesz, ha a hangalapú navigáció során nem kell a kezedet használni.

Ez kiválthatná akár a balesetek egyre nagyobb hányadát okozó vezetés közbeni SMS-küldést, Facebookozást is.

Igen, ez hatalmas probléma, és az emberek elképesztő módon rá vannak kattanva a telefonjukra: saját életüket kockáztatják. De talán itt tapasztalható meg a legjobban az autóipar késői reagálása a digitális trendekre: saját bőrömön tapasztalom, hogy a városi autózásban, ahol az ember döcög a forgalomban, egyszerűen a mobiltelefon annyira vonzó eszközzé vált; kapod az üzeneteket, a leveleket. Ez a csábító kihívás óriási probléma kezd lenni, és az emberek láthatóan nem tudják egyelőre menedzselni. A mobiltechnológia jelen pillanatban a vezetési élménnyel konkurál. És lehet egyébként, hogy pont emiatt lesz hamarosan az önmagát vezető autó, mert nem bírjuk ki, hogy ne nézzük a kijelzőt vezetés közben. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy be fognak építeni a telefonokba egy érzékelőt, hogy az autóba ne tudd használni. Végül is, az 50-es években nem volt kötelező a biztonsági öv, mára pedig, ha nem kötjük be a biztonsági övet, akkor addig fütyül a rendszer, amíg be nem kötjük magunkat. Több navigációs eszközt már úgy fejlesztettek, hogyha megpróbáljuk megváltoztatni menet közben a célt, akkor kijelzi a rendszer, hogy ne csináld, amíg vezetsz, vagy, hogy add oda egy utasnak és ő állítsa be.

Érdekes kihívást jelent a tervezőknek és a közlekedésbiztonsággal foglalkozó szakembereknek az elektromos autók „zaj nélkülisége”. Letölthetünk majd csengőhangot a kocsinkhoz? 

Ha lehet majd az autóra rátenni hangot, akkor lesznek majd cégek, akik majd erre gyártanak hangokat és tökéletesen le tudják majd utánozni egy 1960-as Corvette-nek a motorhangját. Hiába elektromos autóval furikázol, az úgy fog pöfékelni, mint egy 12 szelepes traktor. Most még elvárjuk, hogy egy autónak legyen hangja, átmegyünk a zebrán, ha nem zúg semmi. De szerintem inkább csöndesedik a világ. El tudom képzelni egy csöndes városnak a képét, amiben halkan haladnak az autók. Ha megnézed most már a Google okos autója nem az utat figyeli, hanem a teljes környezetet. Lényegében 360 fokos 3D-s modellezést készít arról, hogy milyen tárgyakat lát. Ebbe az emberek is ugyanígy beleférnek és nagyon könnyen azonosítható az, hogyha a járókelő pirosnál lelép az úttestre. Kérdés az, hogy erről kinek kell kicsodát riasztania ilyen helyzetben: az embert kell, vagy az autónak kell tudni és reagálni a szituációra.

Kütyük, megoldások, új rendszerek: készen áll a kihívásokra a magyar applikáció fejlesztési piac? 

Mi azért nem vagyunk ennyire innovációs központok, de vannak elég jó próbálkozások. A Nav’n’go navigációs szoftverét például sokan ismerik: érdekesen váltottak irányt az utóbbi években és világszinten sikeressé váltak. Korábban személyi navigációs eszközöket gyártottak, és most már az autókba beépített navigációs eszközöket fejlesztenek, és ez nagyon bejött nekik. Robotikában látok kísérleti és egyetemi próbálkozásokat, vannak 3D nyomtatással foglalkozó hazai cégek is, például a szintén világhírű Leonardonak 3D modellező szoftvert hogyan lehet összekötni 3D printeléssel. Az a helyzet, hogy megint az erőforrásra igényes vállalkozási piaci irányába tart a világ. Volt egy időszak, a netkorszak, amikor vettél egy laptopot, leültettél két embert és megvolt az ígérete annak, hogy megváltoztatod a világot.

Magyarországon is két srác hobbiból kezdte el ezt csinálni, az iWIW-et. De most az az időszak jön, ahol eszközöket kell összerakni, prototipizálni kell, melyek nagyobb felkészültséget igényelnek. Igaz, hogy az ezt elősegítő eszközök ára meredeken zuhan. Amerikában nagyjából másfél-két éve újra óriási trendje van a barkácsolásnak. Egy újfajta kultúra épül, ami messze túlmutat azon, hogy az ablakkeretet összerakom: az emberek immár meg tudnak vásárolni viszonylag olcsón olyan marógépeket, olyan modellezőket, olyan 3D nyomtatót, amivel egyedi eszközöket képesek építeni. Egyedi igények kielégítésével akár versenyképesek lehetnek egy világszinten gyártó cégnek a termékeivel is. Ez azért óriási dolog, mert ha ez tényleg beindul és széles körben elterjed, és lehetővé válik, hogy magánemberek akár nagyon érdekes dolgokat is gyártsanak otthon, akkor ez teljesen át fogja újra rajzolni a világunkat, az ipari forradalom óta fennálló rendszereket. Olyan dolgokat tesz lehetővé, amikről korábban azt hittük, hogy ehhez Kína kell, gyártósorok, több ezer ember, milliárdok és közben kiderül, hogy nem.

Káli György