A betörésnek hosszan tartó érzelmi kihatása van az áldozatokra

Átlagosan nyolc hónap telik el, amíg a betörések áldozatai újra biztonságban érzik magukat saját otthonukban.

2016. május 4.

Angliában és Walesben 789 000  betörés történt az elmúlt évben. Erre tekintettel az Allianz felmérést végzett, amely fényt derített arra, hogy átlagosan nyolc hónap telik el, amíg a betörések áldozatai újra biztonságban érzik magukat saját otthonukban. Mindössze 45 százalékuk gondolja ismét azt, hogy mindig teljes biztonságban van otthon. Meglepő módon minden tizedik válaszadó döntött a betörés után úgy, hogy elköltözik.

A megkérdezettek több mint egyharmada (35 százalék) több alkalommal lett betörés áldozata, 41 százalékuk pedig arról számolt be, hogy ők vagy valamely családtagjuk otthon tartózkodott a betörés idején. Az esetek 15 százalékában látták a betörőt, vagy szembe is szálltak vele.

A felmérés azt mutatja, hogy a betörés következtében az áldozatokban nemcsak veszélyérzet alakul ki, de más érzelmek is feltolulnak. Elmondásuk szerint a düh a legerősebb, átlagosan 11 hétig nyomasztja őket, míg a szorongás és az aggodalom megközelítőleg két hónapig tart. Ezek az érzések esetenként különféle lélektani hatással lehetnek az áldozatokra.

Tom Moss, az Allianz biztosítási kockázatvállalási igazgatója a következőket mondta el a témában: „A betörés nemcsak vagyontárgyak elveszítésével jár, de az embereknek a saját otthonukban kialakult biztonságérzetét is lerombolja. Felmérésünkből kiderült, hogy a betörések áldozatainak nagy része az eset után sokkal tudatosabban ügyel a biztonságára, a megkérdezettek fele  lecserélte a zárat, vagy további zárakat szereltetett fel, egyharmaduk pedig riasztóberendezést köttetett be. Arra biztatjuk a lakás- és háztulajdonosokat, hogy mielőbb tegyenek otthonuk biztonságának növeléséért, hogy megelőzzék a betöréseket, amelyek súlyos kihatással lehetnek lelki nyugalmukra.”

A betörések áldozatai közül sokan a gyakorlati biztonsági intézkedések megtétele mellett új szokásokat is felvesznek, hogy nagyobb biztonságban érezzék magukat az eset után. Előfordul például, hogy kétszer is ellenőrzik, hogy zárva vannak-e az ajtók és az ablakok (61 százalék), nem hagyják szem előtt az értékeiket (37 százalék), gondoskodnak arról, hogy látszódjon, hogy otthonukban laknak (31 százalék), valamint éjjelre égve hagyják a lámpát (26 százalék).

Pat Green, az áldozatokat segítő londoni Victim Support szervezet szolgáltatási vezetője a következőket nyilatkozta: „Évente több millió olyan embernek segítünk, aki betörés áldozatává vált, így első kézből tapasztaljuk meg, milyen súlyos érzelmi kihatással van rájuk ez a bűncselekmény, és mennyire eltérő reakciókat vált ki belőlük a betörés. A Victim Supportot hívó áldozatok egyötöde betörés után kér segítséget. Az Allianz felmérése is rámutat arra, mennyire fontos a betörések áldozataiért végzett munkánk, hogy gyakorlati és érzelmi támogatást nyújtunk nekik az eset feldolgozásához és a talpra álláshoz. A szorongás és az aggodalom ugyanis komoly lélektani következményekhez vezethet egyes áldozatoknál.”

Minden harmadik ember vett igénybe segítséget betörés következtében, közel egytizedük (kilenc százalék) háziorvosukon keresztül részesült tanácsadásban, és ugyanennyien kértek gyakorlati vagy lelki segélyt jótékonysági szervezettől, míg másik 15 százalék a barátaihoz vagy a családjához fordult.

A felmérés további megállapításai:
•    A betörések több mint felénél (52 százalékánál) a bejárati vagy a hátsó ajtón keresztül hatol be az elkövető.
•    Néhány betörő nyitott ajtón (kilenc százalék) vagy ablakon (öt százalék) át jut be, de olyan is akad, aki a pótkulcs segítségével  (két százalék).

Allianz